Posted on
by Robi

Elérkeztünk Bazaltkoponya, a hős törpe kalandjainak ötödik részéhez, amelyben folytatódik a bogárölő kalandozó története. Lehetne mondani, hogy ez már a második évad ötödik része, én azonban az első évadban még nem vettem részt. Szerettem volna, ezt azonban együtt terveztem Kerekes Kálmánnal (aki lényegesen több időt játszott a játékkal, mint én), csak sajnos az élet közbeszólt. Így tavasszal lemaradtam a játékról. Ebben a második etapban azonban részt vettem, s közben a széria utolsó hónapjába léptünk. Aki most ébredt fel, hogy játszani szeretne, ő sajnos ebben a szűk hónapban már nem éri el a 100. fordulót a március 10-i zárásig. Azonban csüggedni nem kell, reméljük lesz harmadik rész is, s talán még idén. Ígérem, ha sikerrel lefut ez a projekt, akkor a következőben egy teljesen másik karakterrel nekifutok újra egy cikksorozatnak, ha mindenki (ti, Miklós és én is) úgy akarja.

Mielőtt belevágnánk…

Vannak olyan fontos dolgok, melyeket szeretnék megosztani veletek a történet folytatása előtt. Ezek közül az egyik, hogy amennyiben tetszett ez az írás, akkor elolvashatod Bazaltkoponya korábbi kalandjait az alábbi linkeken:

A másik, hogy Bazaltkoponya kalandjai nem jöttek volna létre a Beholder Kft hathatós közreműködése nélkül. Éppen ezért ajánlom figyelmetekbe a Beholder oldalait is. Itt tudtok olvasni a játékról, s amennyiben gondoljátok 10 forduló erejéig ingyenesen ki is próbálhatjátok.

Huszonegy (189. nap)

Raia vagy Tharr? Tharr vagy Raia?

Folyamatosan ez a két isten jár a fejemben, amióta megérkeztem erre a földre. Azon gondolkozom, hogy milyen lehetőségeim lehetnének egyiknél, s milyenek a másiknál? A legerősebb érv a fejemben a Föld istene mellett, hogy a családom mindig is Tharr-t követte. Leginkább emiatt (illetve mert hitem szerint a Föld istene teremtette a törpéket sziklából) ebbe az irányba húz leginkább az én szívem is. Nem feledkezhetek meg azonban a világ szenvedésről, amit Dornodon a tűzviharral okozott. A világ sebeit úgy sokkal jobban tudnám gyógyítani, ha a fény útját – és ezzel Raia-t – választanám. Ez a dilemma jó ideje ad gondolkodni valót a táborozással töltött estékre. Ma reggel azonban arra ébredtem, hogy tudom a választ. Maradok őseim útján, s Tharr-t fogom követni.

Azt tudom, hogy Tharr a harc és háború istene is egyben, így minden bizonnyal fontos lesz számára, hogy ne csak egyféle fegyverrel bánjak jól. Ez a gondolat alapozta meg a mai napom kezdetét, hiszen elhatároztam, hogy mind szúró, mind vágófegyver szakértelem terén előbbre fogok lépni. Készítettem magamnak egy csontszuronyt, vágófegyvernek pedig van csontszablyám már az orkok készletéből. Így máris rendelkezem olyan fegyverekkel, amelyekkel gyakorolhatok.

A tábor elhagyása

A kezdeti rutinok (gyógyítás, töprengés új találmányokon, és a felszerelésem megfelelő összerakása) elindultam a város felé, hogy beszámoljak a kalandjaimról a polgármesternek. Amikor bejutottam a városi vezetőhöz, ő és az írnok nagyon elégedettnek látszottak, amikor beszámoltam az elvégzett feladatról. Nem vagyok benne biztos, de az új feladat elővezetésekor némi gúnyos mosolyt véltem felfedezni az írnok arcán. Egy állítólagos kincses térképet adott nekem, s elmondta, hogy innen még senki nem tért vissza. Eszembe jutott, hogy megkérdezzem, mégis hol van ez a hely? Erre az írnok azt felelte, hogy 42 mérföldnyire, a várostól déli irányba! “Micsoda? Minek néznek ezek engem? Madárnak?” Kizárt dolog, hogy elmenjek valami istenverte távoli helyre, egy hevenyészett kincses térképet követve. A váltólázas nagybátyám Drogó volt az, aki folyton kincses térképeket rajzolt. Ő mondogatta nekem, hogyha elmegyek a kincsért, akkor elképzelhetetlenül gazdag törpe leszek. Persze-persze gondoltam. Kincs, ami nincs! Ahogy elnéztem a térképet, az is lehet, hogy Drogó rajzolta.

Túlélte volna a nagybátyám a tűzvihart? S utána eljutott egészen eddig a kisvárosig? Ráadásul még a polgármesteri hivatalban el is adott egy-két kincses térképet? Be kell látnom, hogy Drogó pont az a törpe, akinek a váltólázát egy újabb hőingadozás már nem zavarhatta meg. El tudom képzelni az öregről, hogy túlélte a tűzvihart és eljutott ide. Ráadásul ez a térkép ügylet pont rá vallana. Fejcsóválva gyűrtem be bácsikám újabb térképét a zsákomba, s ezzel a lendülettel elhatároztam, nem nézem meg, hogy egészen pontosan mi is van 42 mérföldre a várostól.

A polgármesteri hivatal kitérője után benéztem a helyi boltokba, hogy eladjam a felesleges tárgyaimat. A mai napon a közbiztonság első rangú, hiszen amíg Gatinban voltam, mindössze egy útonálló akart kirabolni. Így eseménytelennek mondanám a mai napi városi időtöltést. Már a boltban azon gondolkoztam, hogy ezt a Norbit (mármint a trollt) meg kellene látogatnom még egyszer. Ezúttal talán egy kis rákészüléssel még győzedelmeskedhetnék is felette. Bazaltkoponya nem felejti el azokat, akik kiverték a fogát.

Új szörnyek a naplómban

A gondolatot tett követte és a bolt meglátogatása után délkeleti irányban hagytam el a várost. A falakon kívül szinte rögtön egy vaddisznó-szerű állat, egy garokk rontott rám. “Hová lettek a rovarok?” – gondoltam azonnal. Ha már állatokkal is találkozik a magamfajta törpe, akkor a világ minden bizonnyal a feje tetejére állt. Élnek még olyan lények a világon, amelyek még a nekem is ismerősek lehetnek? Annyit tudok, hogy a garokk húsa roppant ízletes. Így aztán semmiképpen nem akartam elszalasztani ezt a kiváló lehetőséget, hogy hozzájussak.

Minden támadó mozdulatot igyekeztem a legtökéletesebben kivitelezni. Így a végén hozzájutottam egy jó nagy adag finom garokk húshoz. Rájöttem, hogy ezen hőstettem mellett egy pókvadász legyőzése szinte semminek sem számít. Így a hús összegyűjtése után kimetszettem a garokk agyarait trófea gyanánt. Eközben az enyhén büdösödő pókvadász irhát jó messzire hajítottam a trófeáim közül. Hadd lássa mindenki, hogy Bazaltkoponya,, a törpe még egy igazi garokkal is képes volt végezni. Ahogy közeledtem Norbi rejtekhelye felé az erdőben ismét találkoztam a két kobudera ismerősömmel, Riushei-vel és Brandon Lee-vel. Mindketten elmondták, hogy azóta sem jártak sikerrel, nem tudták elfogni a galád gazfickót. Bár szerettem volna, sajnos nem értem rá hosszan beszélgetni, mert terveim szerint még ma el akartam jutni a troll házához.

Az erdőben egy szárnyas gömböc és egy gorombilla próbált még az utamba állni, azonban mindkettőjüket lebeszéltem ördögi tervéről. Végül mégis úgy alakult, hogy nem tudtam teljesíteni az elképzelésem. Terveim megvalósulását egy sörényes ubuk akadályozta meg. Szeretném azt mondani, hogy az első összecsapás ezen faj egy egyedével jól alakult, azonban ez nem lenne igaz. Az az igazság, hogy elbíztam magam. Így aztán a csata végül döntetlennel végződött, én pedig a nap maradék részét új sebeim bekötözésével töltöttem.

Huszonkettő (198. nap)
Nehéz Norbi

Norbi! Szegény, szegény Nehéz NorbiMegmérettetett és könnyűnek találtatott! Az elmúlt hetekben sokszor összemértük tudásunkat. Őszintén szólva, eleinte úgy láttam, hogy nem fogom tudni teljesíteni a fejvadászok kérését. A mai napon azonban rám mosolygott a szerencse, így mindkettőnk számára ez volt az utolsó összecsapás. Én sikerre vittem a fejvadászatot, s az áruló troll holtan feküdt a kunyhója előtt. Ott álltam a bűnöző élettelen teste fölött, és csak arra tudtam gondolni, hogy ez nem is volt olyan nehéz.

A törpe utólag mindig úgy látja, hogy a kihívás csak addig kihívás, míg sikerrel nem teljesül. Norbi egyik agyar méretű szemfogát kirugdostam a szájából (jó lesz trófeának) s feltűztem az övemre. Ugyan ez kicsit morbidnak tűnik így utólag, azonban úgy éreztem, egy ilyen győzelem után mégsem mászkálhatok egy kőevő maradványaival a trófeáim közt.

A loot…

Kerestem a koponya gyűrűt, amit a fejvadászok kértek tőlem bizonyítandó a troll legyőzését. Ez az ékszer a halott troll nyakában lógott egy láncon. (Gondolom nem tudta felhúzni a vaskos ujjaira.) Amikor megtaláltam, az jutott eszembe, hogy visszaviszem a fejvadászoknak, aztán ahogy jobban szemügyre vettem, rájöttem: ez egy MÁGIKUS gyűrű. Tehát ezért akarták a fajvadászok megszerezni ezt a kis apróságot. Sokat töprengtem rajta, hogy visszavigyem-e nekik, azonban győzött a józanabbik énem. Ezek a céh tagok úgysem jönnek a troll után, így ha nem térek vissza, egyszerűen elkönyvelik, hogy én is meghaltam, mint oly sok próbálkozó. No meg aztán, amúgy se volt jó érzésem ezzel az egész fejvadászat melóval kapcsolatban. Jobb lesz, ha nem megyek vissza többé. Némi mérlegelés után úgy döntöttem, hogy inkább megtartom a gyűrűt.

Koponya gyűrű
Akik mindig feltartóztatnának…
Tazunkaróka

Északkelet felé vettem az irányt, mivel Gatin-ban azt hallottam, hogy arrafelé építettek a túlélő kalandozók egy várost, amit Biztosrévnek neveztek el. A városban emellett azt suttogták, hogy a hegyekben él egy félelmetes vámpír lord és egy becsületes lovag is. Az odavezető út első lépéseit több lény is meg szerette volna akadályozni. Az első próbálkozó egy mérges pók, a második egy tazunkaróka volt. Ezzel a dombon élő rókafajtával eddig még nem találkoztam. Nem tudom, hogy rágcsálónak nézett, vagy csak könnyű prédának látszottam, de végül meg kellett küzdenünk egymással. A csata végeztével a szerencsét hozó rókafarok az én hátizsákomba vándorolt, mivel eredeti gazdája nem tartott rá többet igényt.

Szőrlajhár

A mai utazásom alkalmával még 3 lény állta utamat Biztosrév felé. Ezek közül az első egy kaffogó hebrencs volt, melyet ezúttal bunkósbotom segítségével sikerült áttessékelni a túlvilágra. (Hatalmas és erős állkapcsából szerintem valamiféle csapdát tudok majd készíteni.)

Goldugar

Közben rájöttem, hogy a hebrencs trófeája még Norbi fogánál is jobban mutat, így aztán első büszkeségemben eldobtam a troll agyarát. Most így este a naplóíráskor átgondolva ez nem biztos, hogy jó ötlet volt, hiszen vérre és fogra menő küzdelmet vívtam a bűnözővel. Mivel a gyűrűje megmaradt, így végül is azt a fogat nem sajnálom annyira. A nap hátralévő részében még egy szőrlajhár és egy goldugar került utamba, és költözött át hamarosan mindkettő Leah birodalmába. Láttam több kalandozó hátasállataként ezt a hatalmas arany színű bogarat. Egészen megszoktam már a rovarokat, talán én is elfognék egyet, ha tudnám miképpen kell rá szert tenni…

Huszonhárom (207. nap)
Koponya gyűrű

Koponya gyűrű. Úgy döntöttem, nem csak a hátizsákomban tartom, fel is veszem. Ez egy varázsgyűrű, erősebbek tőle a támadásaim. Azt hiszem jól döntöttem, hogy nem vittem vissza. A gyűrű birtokában már megértem, hogy miért volt olyan nehéz Nehéz Norbi ellen küzdeni. Remélem más kalandozók (vagy a fejvadászok) nem fogják azt gondolni, hogy én is beálltam ebbe az Újnyugatos csoportba. Még a végén verseket kell írnom, s hát nem vagyok éppen jó versírásban. Műveimet olvasva, joggal küldenének utánam is “fejvadászokat”. Ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem. Bármennyire is “dörzsöltnek” hiszik magukat ezek a fejvadászok, a legtöbb amire velem kapcsolatban gondolni fognak, hogy tutira meghaltam.

A mai napom javarészt dombok és hegyek közt töltöttem. Ez jó alkalom volt arra, hogy a törpék ősi mesterségét, a bányászatot gyakoroljam. Kellenek a fémek, hiszen abból lehet ellenállóbb vérteket készíteni. A mai mérleg egy réz és egy vas volt. Nem sok, néhány bronz páncélt (sisak, bronzpajzs, bronzpáncél) már kitaláltam, lassan foglalkozhatok a vas felszereléssel is.

S hogy milyen szörnyekkel találkoztam ásás közben?
Gyilkos tetű

Mai első versenyzőnk egy szorrátor bo…, neeem is igaz, egy gyilkos tetű volt. Meg mernék esküdni, hogy halottam már valahol a szorrátor bogarakról. Biztos ezért jutott eszembe a tetűről ez a bogárfajta. Ez az ellenfél azonban most soknak bizonyult, így az összecsapás végén kénytelen voltam elszaladni előle. Pedig úgy tapasztaltam, hogy a bogarakat általában könnyű agyoncsapni egy bunkósbottal.

Ma nem volt szerencsém, mert a dombvidék “csúcsragadozóival” hozott össze a sorsom. Hiába győztem le egy kőevőt, illetve küldtem a másvilágra egy acéldarazsat (éljenek az új rovarok), egy evaporőrt, valamint 2 csontlepkét; egy sullárral, egy piromenyéttel és egy csodálatosan cuki alpesi tehénnel nem tudtam elbánni annak ellenére, hogy derekasan próbálkoztam. A piromenyét tűzleheletével túlságosan megégetett, a sullár olyan erősnek tűnt, hogy elbújtam inkább előle, az alpesi tehenet meg alig tudtam megsebezni. Szaladtam volna megfejni, de ő ebből nem kért. A patái és a csata okozta lelki sérülést nehezen tudom majd kiheverni.

Alpesi tehén
Sullár
Acéldarázs
Piromenyét
Huszonnégy (216. nap)

Már majdnem elfelejtettem, hogy milyen az utazás előtt gyógyítással kezdeni a napot. A yemma bokor virágában összegyűlő gyógyító nektár messze földön legendás a gyógyítók között. Legalábbis azok közt, akik hallottak róla, vagy annyit foglalkoznak a sebek kötözésével, mint én. Miközben ezzel foglalatoskodtam, felkészültem arra, hogy piromenyétre vadásszak (amelyből egy nagyobb csapat lakik a közelben). Ennek a lénynek a gyomrában értékes anyag, a pirkit képződik. Ez pedig a vasfegyverek és -páncélok alapja. A vadászat nem csak a pirkit miatt volt érdekes számomra, hanem azért is, mert a garokk agyara kezd büdösödni. Így aztán tervemet sikerre vittem és elpusztítottam egy menyétet.

Közben folytattam a felfedezésemet a bronz terén, mivel látható, hogy rézből és ónból sokkal gyorsabban tudok nagyobb mennyiséget szerezni, mint vasból. Ráadásul a bronzpáncélok elkészítéséhez pirkit sem kell.

A mai napon nem sok érdekes dolog történt.. Az időm nagy részében a környező dombokon és hegyeken bóklásztam, s próbáltam minél több fémet találni a bronz páncéldarabokhoz. Ráadásul alig találkoztam szörnyekkel bányászat közben. A menyéten kívül egy sünmedvével, egy mélységi grittanggal és egy homokvaránnyal csaptam össze, ami valljuk be nem túl acélos névsor. Semmi meglepő nincsen abban, hogy mindhárom szörny elleni csatát megnyertem. Érdekesnek tartottam mind a homokvarányt, mind pedig a sünmedvét, hiszen egyikkel sem találkoztam mostanában. Írnám, hogy ez a mai egy eseménydús nap volt, de ez nem lenne igaz. Tele vagyok energiával, így elkezdtem rajzolni a naplóm egyik üres oldalára.

Ghalla szörnyei, ahogy én szeretném
Huszonöt (225. nap)

Ásás, ásás, ásás. A hegyekben és a dombokon ez a legérdekesebb elfoglaltság, amivel egy törpe foglalkozhat. Mostanában minden reggelt azzal kezdek, hogy próbálok rájönni milyen fémből mennyit kellene szereznem. Számolgatom mennyi réz és mennyi ón kellene ahhoz, hogy minden páncélt el tudjak készíteni. Hiába no! A különböző bőrökből készült páncélok sajnos nem a legmegfelelőbb vértek. Az az igazság, hogy nagyon is jó szolgálatot tesznek az orkoktól megszerzett páncéljaim, de a legjobb az lenne, ha egy teljes egészében vasból készült páncélzatot tudnék valahogy szerezni.

Először nyilvánvalóan egy teljes bronzfelszerelés a cél, talán az ehhez szükséges fémmennyiség pár napon-héten belül a rendelkezésemre fog állni. A vas egy teljesen másik történet. Sajnos oda az ércen kívül pirkit is kelleni fog, s úgy látom, azt lesz nehezebb összegyűjteni. Most azonban, hogy mind a két fő alkotóelemmel rendelkezem, elkezdtem kiszámolni, milyen anyagból mennyi kellene. Még csak kétféle vaspajzsot találtam ki, de ha lesz időm, még foglalkozom ezzel a kérdéssel.

Bár nagyon örültem a bunkósbotnak, rájöttem, hogy jó lenne ennél a fegyvernél hatékonyabbat kitalálni. A szöges bunkót már kitaláltam korábban, s a múltkori sünmedvével való csata után rendelkezem is 10 tüskével, ez azonban még nem elegendő hozzá. Amúgy is elgondolkodtató, hogy nem kellene inkább egy szöges bőrpajzsot csinálni. Legalábbis Gatin-ban azt hallottam, hogy Tharr egy szöges bőrpajzs áldozását is kéri papjaitól.

Találkozások

A mai nap első testmozgásához egy spagulár volt a segítségemre. Rajta kívül egy lila brekk-el, egy kavaduval, egy csontlapkével és egy ormánygőtével is találkoztam. S ne felejtsük el, hogy újabb győztes csatát vívtam egy másik piromenyét ellen. Ez a névsor azonban messze van az illusztristól. Ha sikerrel vívom meg a csatámat a süvítő rája ellen, akkor lehet, hogy nem csak enyhe testmozgásnak nevezném az ásás közbeni csatákat. Mivel azonban ez utóbbit nem sikerült dűlőre vinni, ezért leginkább eseménytelennek nevezném a mai kalandjaimat.

, S mindemellett hiába ástam végig a fél hegyet, egyetlen ércdarabot sem találtam. Lehet, hogy nem is lesz könnyű ez a páncélkészítés?

3 Replies to “[TF] Bazaltkoponya és a bogarak királysága (napló, 5. rész)”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük