[Film] Isteni színjáték a MCU-ban

By Robi

Gyermekkoromban kifejezetten szerettem a filmeket, talán nem is véletlen, hogy felnőtt életemből 11 éven keresztül a filmiparban dolgoztam. Már az oldal indulásának elejétől szerettem volna filmekről, sorozatokról írni, így ezzel az írással egy régi álmom válik valóra. Volt szerencsém ezúttal premier előtt megnézni a Doktor Strange, az Őrület multiverzumában című filmet, így aztán arra gondoltam, hogy a friss élményeket gyorsan kiírom magamból, s írok róla egy spoilermentes filmajánlót (?), kritikát (?).
Előre kell vetítenem, hogy a 11 év filmipar maradandó nyomot hagyott bennem. Ennek oka, hogy már amikor benn dolgoztam, akkor is sokszor mondtam azt, hogy az 1984 című könyv hőséhez, Winston Smith-ez hasonlóan a történelemhamisító részlegen dolgoztunk. Nem tudom elfelejteni azt a sok kérést, ami bizonyos jelentekhez kötődött, s az adott történelmi korhoz semmilyen köze nem volt. De ez az írás nem ezeket dolgozza fel, később talán erről is írok majd egy bejegyzést.

A filmekről

Mielőtt belevágnánk a mozifilm bemutatásába némi magyarázattal kell szolgálnom arról, hogy miképpen nézem én a filmeket, milyenek az én preferenciáim. Alapvetően én tudom, hogy a filmek több rétegből állnak. Vegyük példának Nolan filmjét, hogy érthetőek legyenek a rétegek:

  1. A film egy része minden befogadó számára érthető. Minden történetnek van egy szereplője, egy cselekménye, ami befogadható. Ha a Sötét lovagot nézzük, akkor ugye a jó szuperhős (Batman), megpróbálja elkapni a szuperbűnözőt (Joker). Természetesen ez nem ennyire egyszerű, hiszen a hősnek meg kell felelni bizonyos kritériumoknak, ahogy az ellenfelének is. Ezek forgatókönyvi szabályok. A filmnek be kell mutatni a protagonista útját, amin végigmegy az antagonista legyőzéséhez vezető úton. Magyarul: szó szerint miről szól a film.
  2. Egy másik – átvitt értelmű rész – már kevésbé érthető, azonban nyomon követhető. A filmek többségében megfogalmaznak morális, társadalmi kérdéseket, s azokra bizonyos fokú választ adnak. Például a fenti filmben, amikor Joker az irányításmániáról beszél Harvey Dentnek a kórházban. Ezek persze lehetnek sokkal kevésbé látványos utalások, mint például az X-men filmekben a mutánsok allegóriái a társadalmi kisebbségeknek.

3. Ezek felett van egy transzcendentális rész is. Ez azonban eléggé összetett ahhoz, hogy ezt mindenki megértse. Több év gyakorlattal sem sikerül mindent kihámoznom egy filmből, pedig ezek az üzenetek nagyon érdekesek és fontosak. Nézzük Batmant. Ő egy szuperhős, azonban ha megnézzük a kinézetét látható, hogy semmi hősies nincsen benne. Sőt kifejezetten démoni. Fekete ruhája van, bőr szárnyakkal, szarvakkal a fején. Ellenfele ennek a sötét ruhás alaknak pedig nem más, mint egy bohóc. Ha társadalmilag vizsgáljuk a két figurát, az egyik felette

áll a törvénynek, gazdag, mindent megtehet (gyakorlatilag, ha megöl valakit annak sincs következménye), ellenfele pedig az elnyomókból kiábrándult, csak a saját szabadságáért küzdő ember prototípusa. Ezt a részt nagyon sokszor átitatják bibliai jellegű utalások. (A fenti képen sem nehéz észre venni, hogy a démonnak tűzből vannak a szárnyai, ami egyértelműen utal a Fényhozó angyali voltára.) Tudom, hogy ezt nagyon nehéz elfogadni, nem is várom el, hogy mindenki képes legyen ezt befogadni. A cikknek nem célja, hogy vitát indítson ezekről, azonban ha írni fogok filmekről, tudni kell, hogy ezzel a szemmel is nézem a filmeket, amelyekre beülök moziba.

A Doktor Strange főbb szereplői
Doktor Strange és az Őrület Multiverzuma

Nem véletlen a cikk indexkép választása, hiszen azon egy lovecrafti lény Shub Niggurath látható. Már a film címe is utalás Lovecraftra (akinek a munkásságának mellesleg nagyon nagy tisztelője vagyok). Nem meglepő, hogy a címhez méltón feltűnik egy hasonlatos lény is az alkotásban, nevezetesen Shuma-Gorath. Érezhető az áthallás a két név között, ahogy a kinézet beli hasonlóság is erősen szembetűnő. Shub Niggurath a lovecrafti Cthulhu mítosz egy ősi istensége (Ancient Ones). Ezeknek a hatalma messze meghaladja a halandókét, normálisan egyszerű emberek számára ez a lény legyőzhetetlen. A fenti linken tudtok olvasni magáról a lényről. A film címe és már az első képsorok is előre vetítik a borongósabb, már-már horrorba hajló hangulatot. S itt el is kezd pörögni a film, ami egy hatalmas akciódömpingben, vizuális túlterheléssel „sokkolja” a nézőt.

A történet

Nem szeretnék semmit lelőni a film cselekményéről (elvégre spoilermentes kritikát ígértem). Azt elöljáróban meg merem jósolni, hogy a nagy franchise-okhoz hasonlóan sok embernek elég lesz a cím és a stúdió neve, hogy beüljenek megnézni (s alapvetően többségükben jól is fognak szórakozni). A film sikere sztoritól és végső változattól függetlenül előre borítékolható. Annyi bizonyos, hogy nem fog kátyúba futni a kereke, mint mondjuk a Legendás állatok franchise-nak.

A film gyakorlatilag az első perctől kezdve folyamatosan pörög, nagyon kevés időt hagy a nézőnek a fellélegzésre. Valójában úgy éreztem, mintha a szereplők folyamatosan szaladnának, s ez javarészt a film antagonistájának köszönhető. Gyakorlatilag végig azon gondolkoztam, hogy a csávából, amibe a szereplők keveredtek, miképpen lehet kijönni. A forgatókönyv nagyon ügyesen oldja meg az új szereplőnek America Chaveznek (Xochitl Gomez) a bemutatását néhány percben. Ez egy fontos dolog, hiszen új szereplőként őróla sok információja a nézőknek nincsen. Mivel ő az egyik főbb szereplő, így kiemelt jelentőséggel bír, hogy megtudjunk róla dolgokat. Ezt nagyon ügyes huszárvágással oldják meg, ami mind a múltjára, mind motivációira, mind pedig gondolkodásmódjára ügyesen rávilágít. (Ezen a ponton nem igazán tetszett az a fajta megoldás, hogy az erejét nem tudja rendesen használni, mivel ha tudná ugye nem lenne film. Ezekkel a megoldásokkal nekem semmilyen filmben sem tudok megbarátkozni.)

Succubus?

Elég hamar kiderül emellett a film antagonistájának személye, bár az indokait semmilyen szinten nem értettem. Azaz természetesen felfedeztem a megjelenésében a succubus-okra jellemző kinézetet, ez mind a karakterben, mind pedig a később megjelenő egyéb képekben is fellelhető. S ha innen nézzük az indítékai is érthetőbbek. (Bár nekem még mindig túlságosan „mondva csináltnak” tűnik.) Az antagonista karakterábrázolása félelmetesre, ugyanakkor eltúlzóra sikerült. A céljai nehezen érthetők, egy ponton az egyik magyarázatnál csak néztem: ez most komoly? Legutóbb ilyet a nem túl jól sikerült Josh Whedon filmben, az Igazság Ligája első mozis verziójában láttam. Ott végig azon járt az eszem, hogyha superman ennyire erős, akkor mi szükség a többiekre? Nos ez itt az antagonista sajátja, s talán ezért sem volt végig belátható, hogy ebből a csávából a hősök miképpen tudnak kijönni.

A Multiverzum Dante pokla?

S itt el is jutunk arra pontra, hogy miközben haladtunk előre a filmben egyre inkább úgy éreztem, hogy a szereplők Dante Isteni színjátékában járják végig a pokol bugyrait. Egyszerűen nem lehet elmenni a különböző helyek mellett, melyekben van letisztult technokrata ugyanúgy, mint klausztrofób folyosó, vagy semmiben úszó ajtó. A pokol legmélyebb bugyrában pedig nem más, mint a világunk pusztuló képe látható. Emellett a szereplők több személyiségével (aspektusával) is megismerkedhetünk a mozi alatt. Ezek a már az előzetesben is látható zombi Strange, illetve az önző Strange, valamint a gonosz Strange. A többi szereplő közül még Wandából látunk többet, de neki nyilván az egyik teljesen elnyomja a többit.

Értékeljünk

Ami elvárható egy ilyen filmtől, annak maradéktalanul megfelel. Pergős, benn tartja a nézőt. Az eddigi filmekhez képest kicsit nyitottabb, kissé borúsabb hangulatú és néhol horrorba illő elemei vannak.

  • Új szín, más megközelítés
  • A CGI továbbra is pazarul néz ki
  • Néhol horrot-szerű sminkek, ijesztő megjelenésű lények
  • Végre mernek gyilkolászni a filmekben
  • Lovecraft utalások, amelyek szívet melengetők.

Személy szerint én nem szeretem a stúdióban készült felvételeket, ebben a filmből meg nagyrészt süt, hogy majd minden helyszín stúdióban, zöld háttér előtt forgott, így néha már én is levegőért kapkodtam.

  • Az antagonista motivációi papírvékonyak
  • A szereplők közti erőkülönbséget lehetetlen feloldani, így rosszul választanak
  • A sok változó helyszín miatt olyan, mint egy gameplay videó, ahol a szereplők unlock-olgatják a következő helyszíneket.
  • Nehezen követhető narratíva

Ha tetszett a cikk nyomjatok egy like-ot vagy kommenteljetek, ha szeretnétek hasonló tartalmakat.

Nektek hogy tetszett a film? Írjátok meg kommentben!

Címke , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

3 hozzászólás a(z) [Film] Isteni színjáték a MCU-ban bejegyzéshez

  1. Visszajelzés:[Film] Szegény ember X men-je - Bíborhold

  2. Visszajelzés:Az istenek tényleg a fejükre estek – Thor, Szerelem és Mennydörgés kritika - Bíborhold

  3. Visszajelzés:Ms. Marvel – Sorozatkritika - Bíborhold

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük