Most egy kicsit bajban voltam, hogy ajánlót írjak inkább, vagy kritikát. Végül arra jutottam, hogy ezúttal kicsit mindkettőt. A címben a kritika került kiemelésre, azonban a pontszámban a végén ez nem tükröződik. Miért is alakult ez így? A Ms. Marvel koránt sem a legerősebb széria a Marvel Stúdió-tól. Ezzel együtt van egy olyan bája, ami miatt nehéz lenne nem szeretni. Egy kicsit féltem tőle, hogy egy tini-drámát kapunk, azonban a komikus vénával megáldott Bisha K. Ali hatása inkább a humor és a szerethetőség irányába vitte el a szériát. Ez nagyon jól is állt neki. (Megj.: amikor a filmiparban dolgoztam, nagyon szerettem volna Marvel film készítésében részt venni. Ez sajnos nem valósult meg.)
A következő cikk SPOILER-eket tartalmazhat a Marvel univerzumból! Ennek tudatában olvasd végig!
Disney sorozatok
Mivel korábban nem írtam az oldalra ilyen jellegű cikket, ezért egy bekezdés erejéig kitérnék a korábbi sorozatokra.
Számomra eddig a Marvel Studio sorozatai közül a WandaVision (80%) volt az etalon. Nem vártam sok mindent egy szitkom műfajú sorozattól, ezért is lepett meg, hogy mennyire jól működik. Nagyon erős történetet alkottak az írók. El szerettek volna mesélni valamit, s ezt piszok jó képi világgal párosították. Elsőre nem tűnt jó választásnak a szitkom, itt azonban nem volt zavaró. A vígjátéki műfajelemek mellett egy igen erős drámát láthatunk, amit Elisabeth Olsen kiválóan adott át. Wanda mellett a gonosz Agnest játszó színésznő (Kathryn Hahn) is sziporkázott. Sőt! Valósággal lubickolt a neki írt karakterben. A látványvilág egyedi, kiválóan tükrözi a főszereplőnő lelkében dúló viharokat. Mindemellett a karakterív is talán itt az egyik legerősebb a sorozatokat tekintve. (A változásokról Doctor Strange már mesélni is tudna.)
Sólyom, Loki, majd Sólyomszem
Reménykedtem benne, hogy a többi széria is hasonlóan színvonalas leszi. Azonban a nehéz kezdés után gyors visszaesés következett, ahogy mondani szokták. A Sólyom és a Tél katonája (60%) egy tipikus Marvel sztori. Tele volt robbanásokkal, lövöldözéssel, üldözéssel, s egy jelentéktelen antagonistával. Anthony Mackie-t én nem tartom különösebben jó színésznek. Nem is igazán értem, hogy miért kapták fel. Volt olyan filmje, amiben annyira pocsék volt, hogy kikapcsoltam. Az Altered Carbon című sorozatról ne is beszéljünk. Az első évada (amit bátran ajánlok azoknak, akik szeretik a cyberpunk stílusú filmeket) egy zseniális alkotás volt. A második, ezzel szemben Mackie főszereplésével egy igazi hulladék. (S nem a történet rossz igazán, hanem a második évadban a fenti úr.)
A Loki (75%) szerencsére visszahozta a „sorozatnézési kedvemet„. A színvonal ismét magasabbra került, sőt hasonlóan erősre sikerült, mint „Wanda rémálma„. Tom Hiddlestone és Loki rajongóknak kötelező darab. Bár az antagonista itt sem lett erős, szerencsére újrázhat a Hangya 3-ban. A Sólyomszem (65%) a Loki-hoz képest egy újabb hullámvölgynek tűnt. Karácsony előtt egy ünnepváró karácsonyi történetet kaptunk. Inkább aranyos, mint igazán jó, de hát szeretjük ünnep környékén a karácsonyi alkotásokat. Hailee Stanfield-nek nagyon jól állt Kate Bishop karaktere, s mellette Natasha húga Jelena is újra felbukkant. (Ami külön piros pont sok rajongó szemében.) Számomra jól működött ez a mentor-tanítvány történet. Azonban mostanra némiképpen meguntam, mivel a fázis egyik központi „témája„az, hogy miképpen neveljünk szuperhős-palántákat.
Még 3 sorozat
A „What if…?” (60%) című alkotás annyiban eltért a korábbiaktól, hogy animációs volt. Ettől azonban nem lett jobb. Sőt tipikusan egy újabb bőr lehúzása a már ismert sztorikról. Megnézhetjük a már látott történeteket egy másik szemszögből. Ez nem csak ismétlődő, hanem piszok unalmas is. A stúdió jól kaszált belőle, más értelmét én nem láttam. Most itt a cikk írása közben gondolkodom, hogy mire emlékszem belőle. Igazából Carter kapitányon és egy gonosz Strangen kívül valami nagy fej az égen. Ezek ragadtak meg bennem, ami valljuk be nem túl sok. (Ebből ugye 2-őt a Strange moziban is láttam.)
A Holdlovag ( 60%) – bár idehaza forgott – számomra nem azt a hatást érte el, mint amit szeretett volna. Egy mentális betegséggel élni nem könnyű (tapasztalat). Technikailag jól volt megjelenítva a skizofrénia (voltak benne jó ötletek), mégsem tudtam igazán értékelni. A következő sorozat – aminek már az első trailere is kijött – augusztusban jön She Hulk címen. Ez egészen addig nem érdekelt, ameddig fel nem fedeztem, hogy a főszereplője Tatiana Maslany (vicces: máslány), aki korábban az Orphan Black (magyarul Sötét árvák) című sorozat főszereplője is volt. Erről az alkotásról hamarosan írok egy ajánlót az oldalra.
Új sorozat – Ms Marvel
Az egymást követő szériák minőségi hullámzása nem volt kifejezetten jó ajánlólevél a Ms. Marvel-hez. Nem érzem annyira stabilnak a „Marvel Series Universe„-t, mint például az MCU-t.
A sorozat főszereplője Kamala, az egyik legújabb Marvel képregényes karakter. Nem tekint vissza nagy múltra és nem éppen egy megkerülhetetlen, ikonikus képregényhős. Annyit tudtam, hogy egy 16 éves lány „szuperhőssé válásáról” fog szólni. Erre azonban – szerintem érthető okból – húztam a számat, Finoman szólva sem vártam tűkön ülve egy újabb iskolába járó szuperhős előtörténetét.
Miről szól?
A sorozat főhőse Kamala Kahn (Iman Vellani). Egyszerű, átlagos, szuperhős rajongó gyermek, aki sok szempontból a nézőt testesíti meg. Ez volt az első pont, ahol megfogott a cselekmény. Szuperhős rajongó, aki egy szuperhős „bőrébe bújhat„? Érdekes kezdés. Kamala azzal együtt, hogy csak egy diák, nem egy tipikus amerikai tinilány. Pakisztáni származású (családja onnan települt át Amerikába), a sorozat kezdetén Jersey City-ben él a családjával. Akárcsak szülei és testvére, ő is iszlám vallású, s templomba is jár. A legjobb barátai egy amerikai boltos srác, akit Brunonak hívnak (aki mellesleg fülig van zúgva a főhősnőbe) és egy szintén pakisztáni-amerikai lány.
Nekem kifejezetten tetszett, hogy ezúttal egy vallásos család életébe nyerünk bepillantást. Kamala imádja a szuperhősös történeteket, s magukat a hősöket (különösen Marvel kapitányt). Éppen ezért minden vágya, hogy elmenjen egy szuperhős rajongói találkozóra. Az, hogy ő valaha szuperhős legyen csak legvadabb álmaiban fordul meg a fejében. Ez a szuperhős rajongás azonban nem igazán van egyensúlyban a neveltetésével. A szülei nem akarják egyedül elengedni egy ilyen helyre. Ugyan felajánlják mind a bátyját, mind pedig az apját kísérőnek, ezt Kamala „vér cikinek” érzi.
Így aztán titokban kiszökik és így eljut a rajongóknak szervezett cosplayes (cosplay – beöltözős esemény, ahova a rajongók jelmezekben mehetnek) eseményre. Ennek az esemény a csúcspontja egy jelmezverseny. Az erre való nevezéshez nem kell más a jelmezen kívül, mint hogy egy a származásra utaló kiegészítőt is viseljen a versenyző. Kamala egy karkötőt választ, amit a nagymamája küldött neki Pakisztánból. Ez a karkötő azonban felébreszti a belsőjében a „noor” nevű erőt, ami valamiféle csillogó varázserőként jelenik meg. Természetesen ebből indul a bonyodalom.
Ami tetszett benne
Az első rész képvilága kiemelkedő volt. Ugyan a későbbi részekben is fel-felbukkantak ezek a technikai megoldások, az évad második felére teljesen elsikkadtak. Az első részben még sokszor jelennek meg Kamala fantáziái az utcán sétálva a falakon, vagy éppan a chat-en írt üzenetei egyszerű használati tárgyakon. Ez mindenképpen egy izgalmas technikai megoldás.
Családja és a barátai is szimpatikusan van megírva, könnyű együttérezni velük. Talán nem meglepő, hogy a szereplők többsége jószándékú, segítőkész és egy kicsit a „normálistól” eltérő. Személy szerint én élveztem, hogy egy teljesen új kultúrába nyerhetek betekintést. Így volt lehetőségem megismerni egy zajos, pakisztáni család mindennapjait. (Például jár mindenki templomba, ahol a férfiak és a nők el vannak választva külön paravánnal). Elsőre nem voltam biztos benne, hogy a környezet visszaadja azt, hogy milyen is egy ilyenc salád élete. Aztán megnéztem az alkotót. A skriptet egy fiatal, brit-pakisztáni komikus és forgatókönyv író, Bisha K. Ali írta. Ő korábban jegyzett már a Loki sorozatban is részeket. (Így talán nem ördögtől való, hogyha azt gondolom, hogy a kultúra bemutatása valós, hiszen ez az ő öröksége is.)
Karakterív
Kamala Kahn, mint karakter, jól van megírva. Bár az előtörténete sok szempontból hasonló Peter Parker-éhez. Az üdítő környezet, valamint a naív kislány kezdeti képe együttesen, jó felcsapásnak bizonyultak. Hiába a fiatalos kezdés, nem veszi a sorozat sem túl tinédzseresre, sem túl komolyra a figurát. Így aztán a történet jól egyensúlyoz egy vékony határvonalon, miközben bemutatja a felnőtté válás folyamatát. A kezdetben gyermeki, szülei által szinte a széltől is óvott Kamala, a 6 rész alatt válik felnőtté. Mindezt kiváló ütemben. Egyszerűen csodás íve van a karakter fejlődésének.
Kamala családja és barátai is nagyon szerethetőre sikerültek. Egy szereplő sem lógott ki sem lefelé, sem felfelé. Itt-ott látszik, hogy Iman Vellani még tapasztalatlan, mégis jól hozta a felnövekvő lány karakterét. Emellett a szinkronhangja is kellemes, bársonyos női hang. Nekem szinte „simogatta” a hang a fülemet.
Mi az, ami nem tetszett
Néhol viccesen kevés szereplő van. Sokat nevettünk a Vörös Tőr klánon, akik mindössze 2-en voltak. Egy 50%-os növekedést el tudtak érni csak azzal, hogy Kamalát beválasztották tagnak. Kicsit számomra ez olyan volt, mintha egy újkori Xenát néznék.
A másik fura dolog – amit nem tudtam hova tenni – a karakter képességeinek megjelenítése. Ez a csillogó „massza„, ami varázserőként „kifolyik” belőle, vagy körbeöleli, mint egy zselékocka az első megjelenéstől kezdődően zavart. Ennek a látványvilága nagyon nem tetszett.
A történet nem túl bonyolult, illetve a vonalvezetése nem mindenhol koherens. Az antagonisták teljesen erőtlenek és a céljaik sem igazán érthetőek, azaz igen, aztán nem, vagy mégis? Ráadásul már a vége előtt kiszállnak, így a végére már csak a Kárelhárítási Hivatal szürke és engedetlen ügynöknőjének csapatával meccselnek. (Kétségkívül szórakoztató módon.) Az ügynöknő akkora hatást tett rám, hogy nyugodtan nevezhetnék bárminek, a neve nem ragadt meg bennem.
Értékelés
Összességében egy friss kinézetű, szerethető történetet kapunk. Az külön kiemelendő, hogy végre nem egy rutinos szuperhős egyengeti a fiatal padawan útját. A történet helyenként nagyon egyedi a környezet miatt, máskor meg kifejezetten áthallásos Peter Parkerével (például amikor Kamala az apjával beszélget a tetőn, ott már-már rátérnek a „nagy felelősségre”). A varázs gumimassza az szemet zavaróan giccses és a mai technikai háttér mellett csúnya is. A karakterek szerethetők, nincsenek igazán „szemét” gonoszok. Még a menő csaj is inkább rajongóvá válik, mint hogy megalázza a szuperhőst. Összességében cuki, s mivel nem tinidráma lett, szerethető is.
