[HKK] Miért éppen csatamező?

by Robi

Folyamatosan olvasom a HKK fórumokat, s az utóbbi időben elég sok helyen írjátok-mondjátok, hogy nincs HKK-s kontent. Én időközben feltettem a KKE verseny döntőjének második részét. Emellé a videó mellé, a TF-es írások közül kicsit kilépve, jöjjön most egy kis HKK is. A vírus előtti évet (valamint a tavalyi év 6 hónapját) szinte egész végig dominálta a semleges csatamező, mint a HKK egyik legjobb narancssárga lapja. Előretörése akkor kezdődött igazán, amikor az addigi sztár, a túl nagy előnyt biztosító Lépéselőny a tiltás sorsára jutott. Ekkor megjelentek újra a mezők, s rögtön meghatározó, domináns paklikká váltak minden versenyen. Jómagam nem vagyok éppen ennek a lapnak a rajongója, bár sosem hangoztattam azt az ANBAM (szerk.- Amúgy Nincs Baj A Mezővel) szólamot, amit egyre többen írnak le a versenybeszámolók alatt.

Hiába azonban a jó eredmények – s emellett sokak rosszallása – nyilvánvaló, hogy szükség van egy ilyen, versenyeket kordában tartó szabálylapra is. Nézzük mi állhat a népszerűség és egyben a népszerűtlenség mögött.

Amennyiben megtetszett a tartalom, akkor a csatamező szabálylapok közül bármelyikre kattintva többet tudhatsz meg a játékról.

Miért éppen mező?

A HKK a legtöbb TCG-hez képest sokkal jobban épít arra, hogy az ellenfél játékát teljesen ellehetetlenítse azzal, hogy nem engedi létrejönni a lapjait. Amikor újrakezdő voltam, akkor még elegendő volt 20-25 counter egy pakliban, s a leszedések sem voltak mostohagyermekként kezelve. Aztán a minimum counter mennyiség 30-ra, majd még tovább nőtt. Mára – kis túlzással – ott tart a játék, hogy a paklik szinte 50 olyan 0-ás counterből állnak, amelyek többsége egyúttal erőforrásként vissza is húzatja magát. Ha ilyen paklival szeretnénk a saját játékunkat játszani, akkor a legjobb megoldás, ha elérjük, hogy a másik szabálylapja és/vagy követője ne működjön. S el is jutunk a semleges csatamezőhöz, s a szabálylap népszerűségének egyik okához.

Köztudott, hogy az epikus követők megjelenésével a kontrollok egy új korszaka köszöntött ránk. 5 lapos kezdés, olcsóbbítás, nagyobb maximális életerő. S ehhez csak az a követelmény, hogy a lapjaink szinergiában legyenek egymással. Első körben Zuon az ajándékozó, a Legfőbb káoszmester és a Semmi mestere tettek szert rajongókra. Őket követte a második generációs epikusok közül a Valsirah a tündöklő és a Legendás pegazus, akik ha lehet még nagyobb népszerűségre tettek szert, mint elődeik.

De miért pont ők emelkedtek ki a többi közül? Azért, mert ezeket lehetett a leginkább összerakni „kontrollosra„, ha HKK szlengben szeretnénk kifejezni magunkat. Az epikusok olcsóbbítása jól kezeli a drágító szabálylapokat, az 5 lapos kezdés előnye vitathatatlan. Ezzel és a szinergiában lévő egymásra épülő lapokkal behozhatatlan fölénybe tudunk kerülni. Egy követő betöréséből az epikussal játszó játékos a legtöbb esetben sokkal jobban jön ki, mintha ugyanez a játékos Életenergiával játszana. Emiatt pedig a mező nagy ellenfele az Életenergia szép lassan kikopott a játék körforgásából.

S hát mi az, ami az epikust is zavarja? Természetesen a semleges csatamező. Ellene ő is 4 lappal kezd és az olcsóbbításai sem működnek, ahogy több életpontja sem lesz.

De mégis mi változott?

Új generációs mezők

A fenti példában szereplő mezőben azonban még benne volt egy óriási hiba: ha a játékos nem húz optimálisan – egyszer mondjuk csak leszedéseket, máskor meg csak erőforrásokat – könnyen kikaphat az ellenféltől. Emellett ott volt még az Istentelen is, ami a cserepakliból beszállva, egymagában képes volt lehozni a meccset a mező ellen. Bár maga a dekk nem tűnt el, azért szerepe a versenyeken egyre kevésbé volt érezhető. Talán éppen ennek a bizonytalanságnak a kiküszöbölésére jött létre a mezők új generációja.

Az új típusú mezőt én először Kurunczi Dávid-nál láttam (villám szinergiával), aztán hamarosan Dönczi Krisztián-nál (tűz szinergiával) is megjelent. Ehhez kacsolódott András Bence egy villámra épülő, ugyanakkor Dávidétól színek tekintetében eltérő mezője. Nagyjából a lezárások előtt ez a 3 fajta mező volt az alapja azoknak, amelyek versenyről versenyre feltűntek az asztalokon és terrorizálták a többieket, markáns ellensúlyt képezve az epikus követők uralta mezőnyben. (Egy Kurunczi Dávid vs. Dönczi Krisztián meccset ezen a linken, egy András Bence vs Dönczi Krisztián mérkőzést pedig ezen tudtok megnézni.)

Ez a fajta minimum lapszámos mező már nem arra épül, hogy nem lehet megborítani az egyensúlyát, mert nagyon sok lappal játszik, hanem arra, hogy mindegy mit veszel ki, a pakliban marad épp elég 0-ás idézési költségű counter/erőforrás ahhoz, hogy nyerjen. Ha valami csoda folytán mégis felborul a pakli egyensúlya, akkor a kiegészítő pakliból kiválóan helyre lehet azt állítani. S a mező ezzel a húzással rögtön meg is szabadul az ellenfél egy fontos „side lapjától„, az Istentelentől is.

Paklik

Látható, hogy a fenti 3 dekk alapjai szinte ugyanazok a lapok voltak. Fluxusgenerátor, Vizitündér, A gyenge ereje, Tűztomboló, Leira, Lélekcsapda, Fairlight bölcsessége, Perzselő homok, Kyorg tudás. Ezek mind a három verzióban megtalálhatóak. Ehhez jönnek az isteni kártyák, s a felettük maradó lapok nagyjából arra jók, hogy egyedi „ízvilágot” adjanak az adott paklinak. Azonban mindhárom verzió a játékban fellelhető legerősebb nyeréseket, countereket és erőforrásokat tartalmazza.

Elegendő-e egy paklilista a győzelemhez?

Van aki szerint igen, van aki szerint a játéktudás is számít. Azt gondolom, hogy sok esetben lehet önjáró egy ilyen felállás, hiszen az ellenfél játékának kezdeti megzavarása, a kontroll jelleg és a rengeteg spoiler alkalmassá teszi ezeket a paklikat arra is, hogy tudás nélkül nyerjenek. Ugyanakkor amennyiben 2 ilyen dekk találkozik, ott igenis számít a játéktudás. (Hacsak Fortuna nem szól bele a játékba azzal, hogy a papíron jobb játékos rossz ütemben húzza fel a lapokat.)

Ha esetleg elbukok egy counter csatát – azaz kezdő kézbe kevesebb countert húzok – akkor borítékolhatóan kezdhetjük is a következő kört. Erről mindig az jut eszembe, hogy az utolsó, majd kapcsolja le a villanyt és csukja be az ajtót maga után. Én mindig jobban szerettem próbálgatni más típusú paklikat, amelyeknek más a tempója, más a dinamikája, amire nem számítanak a kontrollok (akár a mezők, akár az epikusok). Kifejezetten szeretem a korlátozott környezetet, amilyen például a Tábori adó, vagy éppen Zarknod börtönében és Zarknod bilincse. Mondjuk ezek a szabálylapok pont gyengélkednek mostanság a Semleges csatamező térhódítása miatt, de talán előbb-utóbb újra eljön az ő idejük is.

Nektek melyik szabálylapok a kedvenceitek? Szerintetek jó, hogy a Semleges csatamező ilyen erővel van jelen a versenyasztalokon? Változtatnátok a szabálylapon, vagy ANBAM? Válaszaitokat írjátok meg kommentben. S ha most kezded a játékot, akkor kattints a logóra!