[Sorozat] Fénykard temető a sivatagban (Obi-Wan Kenobi -Sorozatkritika)

By Robi

Az eredetit nyilván nálam sem múlta felül, azonban az előzmény trilógia számomra nem volt olyan nagy csalódás. Én sosem voltam nagy ellenzője az előzmény trilógiának, nem voltam a hangosan fújjolók között. Nyilván bennem is volt egy jó adag nosztalgia, azonban én láttam a technika nyújtotta előnyöket is. A trilógia lezárása, a Sith-ek bosszúja után George Lucas azt nyilatkozta, hogy több Star Wars filmet nem fog készíteni. Ennek – már akkor is érezhetően – nem lett sok igazságalapja, hiszen ekkoriban ez a brand nagyon jól hangzott. Aztán pár évvel később – egy felvásárlás következtében – a Disney tulajdonába került a Lucasfilm, s ezzel el is indult a brand „mélyrepülése„. Először elválasztották a legendákat a kánontól (természetesen a kánon az, amit ők adtak hozzá ehhez az univerzumhoz), aztán ezzel „összhangban” olyan filmeket kezdtek gyártani, amelyek az általuk kikukázott „legendák” köré épülnek. S hogy ez miért nem működik? Talán erre is választ tud adni ez a kritika.

Mitől működött korábban?

Talán furcsának tűnhet az univerzum sikerességének fényében, hogy George Lucas elég sokat házalt a forgatókönyvvel, mire végre az megfilmesítésre került. Ez azért is fontos dolog, mert nem a forgatókönyv eredetijével rótta a köröket. Az elutasításokból tanulva addig csiszolgatta a történetet, ameddig abban valaki meg nem látta a fantáziát. De miért is nem kezdték az elején? Mert egyszerűen akkoriban úgy működött a filmipar, hogy nem gondolkodtak franchise-okban. A 70-es években lehetetlen álomnak tűnt, hogy egy történetet több részre felosztva küldjenek moziba. Az elejét minden producer túlságosan unalmasnak és vontatottnak találta, így aztán a történet közepénél kapcsolódtunk be a sztoriba.

Rossz volt ez? A válasz nyilvánvalóan az, hogy nem. Az „in medias res” nagyon jól működő felcsapása egy filmnek, hiszen a nézők ugyanúgy később ismerik meg az előzményeket, ahogy a főszereplő. Szerintem az sem teljesen köztudott, hogy az eredeti Csillagok háborúja ma is alapként szolgál a forgatókönyv felépítési tananyagokban. Lucas ugyanis a sok sikertelenség hatására minden szabályt belevezetett a forgatókönyvbe, s így vált működőképessé a történet. Ezt a fajta forgatókönyv írási technikát megőrizték a Birodalom visszavág-hoz és a Jedi visszatér-hez is.

A jól kidolgozott és az archetípusba beleírt karakterek, a hozzájuk kidolgozott látványos világkép, a történet és végül a technikai újítások együttesen működtek a kor legkedveltebb filmtípusaként, azaz „road movie„-ként. S végül ez vezetett ahhoz, hogy hatalmas rajongótáborra tett szert.

Archetípusok az eredeti Csillagok háborújában

Aki valamelyest ismeri a forgatókönyvek felépítését az tudja, hogy alapvetően 8 archetípust különböztetünk meg egymástól. Bőven nem fogom kifejteni, csak egy listába szedem őket. A karakterek egy történetben lehetnek az alábbiaktól árnyaltabbak, a legkönnyebben úgy, hogy egy másik archetípusba tartozó karakter tulajdonságai is megjelennek bennük.

1. Protagonist – Főszereplő: Ő a történet fő karaktere, az ő történetét követjük végig.
2. Antagonist – Ellenfél: Nem szükségszerűen gonosz, azonban a céljai, törekvései ellentétesek a főszereplőjével. Ővele kell végül megküzdenie a főszereplőnek.
3. Contagonist – Cselszövő: Ez az a karakter, aki többnyire az antagonista jobbkeze. Annyiban különbözik az ellenféltől, hogy neki nincs közvetlen konfliktusa a főszereplővel.
4. Guardian – Védelmező: Ezek a karakterek a főszereplő elsődleges segítői, többnyire az a feladatuk, hogy a kezdeti időkben segítsék a főszereplőt. Azonban a történet egy pontján ezeknek a karaktereknek ki kell állniuk a protagonista elől.
5. Reason – Észszerű: Ezek a karakterek mindig a józan ész megtestesítői a történetekben az érzelmekkel szemben.
6. Emotion – Érzelmi: Ők – ellenben az előző archetípussal – többnyire az érzelmi szálakhoz kötődnek. Lehet a főhős szerelme, gyermeke, testvére, vagy csak egy állandó poénforrás a csapatban.
7. Sidekick – Haver: Ők a főhős legfőbb támogatói, barátai.
8. Sceptic – Szkeptikus: A sidekick ellentéte, azaz az a karakter, aki azért szurkol, hogy a főhősnek ne sikerüljön a célját elérni.

Fontos tudni, hogy ahogy a protagonista és az antagonista ellentétben állnak egymással, ahogy a cselszövő és a védelmező, az észszerű és az érzelmi, valamint a haver és a szkeptikus is ellentétpárok.

Nézzük hogy nézett ez ki az eredeti filmben

Ha Chewbaccca-t nézük, rájövünk, hogy ő is egy érzelmi karakter volt. Hiszen a megnyilvánulásai egy további nyomást helyeztek a mondanivalóra, mintha hozzátett volna egy felkiáltó jelet. A Star Wars történetében – mint általában egy jól felépített forgatókönyvben – minden karakternek megvolt a maga szerepe, s mindegyik egy-egy archetípusra lettek kidolgozva. Szerepük a történetben nem terjedt tovább. Ennek oka például az, hogy Obi-Wan halála az eredeti történet szerint szükséges. Neki, mint védelmező, mentor karakternek el kell tűnnie Luke elől, aki emiatt egyedül kénytelen szembenézni ellenfelével Tarkin nagymoffal. S bárhogy szeretnénk, Darth Vader sosem volt több a történet szempontjából, mint valamelyik antagonista jobbkeze. (Először Tarkiné, aztán az Uralkodóé.) S mielőtt az előzmény trilógiából felhozná valaki, hogy ott Anakin volt a főszereplő… Ez így van. Igen, Anakin volt az, aki egy teljesen más karakternek volt megírva, mint Darth Vader.

Mi a baj a Disney történeteivel?

Hát leginkább az, hogy nem tudják elengedni az univerzumnak ezt a korszakát. Emiatt úgy néz ki, mintha a Star Wars világán semmi érdekes nem történne, s minden második bolygón sivatag van. Olyan, mintha csak az a pár évtized lenne érdekes, ami a Skywalkerek kora. Emellett javarészt a nosztalgiára építenek, így újrahasznosítják a régi univerzum szereplőjét (követelek ez úton is egy saját filmet, vagy sorozatot R2-D2-nak is) akiknek teljesen más szerepet kellene betölteniük, mint amire eredetileg meg voltak írva.

Miért baj ez?

A legkézenfekvőbb válasz az, hogy azért, mert ezeknek a karaktereknek ismerjük a sztoriját, az életútját. Tudjuk, hogy nem fog velük történni az égegyadta világon semmi meghatározó. Emiatt aztán a film (vagy sorozat) nem tud érzelmileg bevonni a saját történetébe. (Hiszen tudjuk, hogy a „főszereplőjének” mi lett a sorsa.) Emiatt mondhatjuk azt, hogy a Disney korszak egyetlen működő mozifilmje a Zsivány 1-es volt. Ennek az volt az oka, hogy teljesen ismeretlen szereplői voltak, új karakterként megfelelő archetípusokba sorolták őket, s emellett a sorsukról sem tudtunk semmit. Abban a filmben ismertük meg őket, együtt tudtunk velük érezni és még szurkolni is tudtunk a sikerükért.

A fentiekből könnyen levezethető, hogy a Han Solo film ezzel szemben miért nem működött. Nem igaz az, hogy a színészek közti különbség volt a legmeghatározóbb. Han karakterét nem sikerült kirángatni a sidekick szerepkörből, emellett tudtuk, hogy semmi meghatározó esemény nem történik vele. Nem fog látványosn megsérülni, nem fog meghalni, nem fogja elveszíteni a Millenium Falcont. Hiszen ekkora már a nézők többsége ismerte élete későbbi szakaszát és sorsát.

Ha megnézzük a Disney sorozatokat, hogy melyik működött, s melyik nem:

• Lázadók – Teljesen új karakterek, a régiek csak mellékszerepekben tűnnek fel. Működött.
• Bad Batch – Új csapat, izgalmas megoldások, egy klónozott erő érzékeny karakter. Működött.
• Clone Wars – Itt Ashoka Tano volt a főszereplő, az ő szemszögéből követtük le a klónok háborúját. Mellesleg a mai sorozatunk központi alakja itt is az a „guardian” volt, aki korábban is. S bármilyen meglepő 7 évadon keresztül ez működött is.
• Mandalorian – Ebben a sorozatban is a főszereplő egy teljesen új karakter. Köze nincs a régi sztorivonalhoz. Erős szettingje, meg a nosztalgiafaktora, emellett eléggé gyenge a története, mégis működött.
• Boba Fett – Sehová sem jutott. Egy helyben toporgott, a showt más karakterek vitték el előle. Ha nem írták volna bele a Mandalorian főszereplőjét, valószínűleg teljes bukta lett volna.

Nem kell nagy filmtudornak lenni hozzá, hogy belássuk, azok működtek, ahol a szereplőkkel együtt éltük meg a történetet. Kíváncsiak vagyunk Omega történetére? Egy valószínűleg klónozott jediről beszélünk, aki mutat kapcsolatot az erővel. Naná, hogy érdekes. Vajon képes lesz felmenni az előtte álló hosszú lépcsőn? Ezzel szemben, hogy mit csinált egy magányos régi szereplő közel húsz évig a Tatuinon? Hááát, azért itt érezhető, hogy rezegni fog az a bizonyos léc.

Működött-e az Obi-Wan sorozat?

Az Obi-Wan Kenobi történe dióhéjban annyi, hogy van egy jedi, aki már (az Új Reményben még) nem képes használni az erőt. Mivel a birodalom veszélyezteti az életterét, így újra meg kell tanulnia bánni vele. Ehhez először is el kell utaznia a Tatuinról, hogy később szembenézzen a Birodalommal. Miközben a fiammal közösen haladtunk a történetben, neki volt egy helytálló észrevétele. Mégpedig az, hogy a Tatuin nem más, mint egy nagy fénykard temető. S valóban. Úgy néz ki, mintha minden út ide vezetne (Róma bekaphatja), s emellett az egész galaxisból idejárnak a jedik eltemetni régi fénykardjaikat. Talán nem túl nagy spoiler, hogy ebben a sorozatban ketten is élnek ezzel a hagyománnyal.

Obi-Wan és a harmadik nővér

Bail Organának van köze hozzá, azonban semmi nem utalt az elmúlt 10 évben bármilyen titkos kapcsolatra. zek alapján számomra rejtély maradt, hogy ki és miből követeztette ki, hogy pont a hercegnőt kell elrabolni. Nem értettem, hogy miképpen jut tehát arra a következtetésre egy inkvizítor, hogy ez egy olyan lépés, ami „elő tudja csalni” az öreg jedit (ha ugye él egyáltalán).

Tehát elrabolják Leiát, s hát senki más nincs aki megtalálhatná és megmenthetné egy ekkora galaxisban, mint Organa régi (s ezek szerint egyetlen) barátja, akivel 10 éve megszakadt a kapcsolata. Így aztán hívja Obi-Want, aki először nem akar menni, de aztán előbújik a sivatag homokja alól, ezzel működésbe léptetve ezt a tervet. A csali tehát működik, és mint kiderül mindez egy bonyolult és szövevényes terv része. (Ez a terv amúgy nem is lenne rossz.) Itt csatolunk át egy másik karakterre, Revára. Róla a történet előrehaladtával kiderül, hogy a története izgalmas (s emellett nem kicsit tragikus is). A harmadik nővért fel is építik négy részen keresztül, aztán elengedik a sztorivonalát és összecsapják a karakter történetét.

Eközben Obi-Wan…

Ezzel együtt nekem a kislány casting tetszett. Lehetett vele azonosulni, s emellett egy kedves arcú, aranyos kislányt castingoltak Leia szerepére. Luke szerencsére kimarad a sorozat nagy részéből, vele így nem is foglalkoznék különösebben.

Lyukak a történetben

Az egész történet legnagyobb hibája – amellett, hogy ez az éra már sokaknak a könyökén jön ki – az, hogy rosszul fókuszál. El akarja adni Obi-Want, azonban az igazi tragédia eközben nem hozzá kapcsolódik. Ezt azalkotók is érezték, így aztán a másik karakter jellemfejlődése hangsúlyosabbá válik a sorozat végén, mint magáé a főszereplőé. Itt megjegyezném, hogy nekem is kevesebb bajom lenne a régi, visszatérő karakterekkel, ha egy új karakter történetét kereszteznék valahol. A legjobb azonban az lenne, ha valahogy tényleg el tudnánk engedni ezt az érát. A főszereplő, Obi-Wan története az egéz széria alatt javarészt kimerül abban, hogy Leiát hajkurássza, hogy megmenthesse, s közben újra (és újra) konfrontálódik Darth Vaderrel.

A szetting továbbra is nagyon jó. Nosztalgiafaktor csillagos ötös, ezzel az a baj, hogy engem ez nem vesz már meg. S ami abszolút zavaró, hogy mindig vissza kell térünk arra a nyomorult peremvidéki sivatagbolygóra. Örülnék, ha a CGI költségvetését megnyírbálnák és kicsit több pénzt hagynának a történetre. Akkor talán jobb történetek és karakterek készülnének, legalábbis biztosan életszerűbbek. S amikor eljutottam oda, hogy rájöttem, hogy a Harmadik nővér drámája jobban érdekel, mint Obi-Wané, akkor tudtam, hogy nem tetszik a történet. Azonban hiába érthetőek az ő tervei, azok is feleslegesen túlbonyolítotak és nyakatekertek. Amikor elérkezünk ennek a drámának a csúcspontjához, akkor jön egy fordulat, amitől leginkább a fejemet fogtam és kényszeredetten nevetni kezdtem. Egyszerűen annyira bugyután van elkészítvem hogy nem lehet komolyan venni. Így aztán marad a 2 „ikonikus” Star Wars karakter többszöri egymásnak feszülése, csak sajnos ebben az égegyadta világon semmi feszültség nincs.

Értékeljünk

Lassan megszokássá válik a Disney háza táján, hogy a szettingre építve teljesen értéktelen történetekkel állnak elő. Ez történt az Obi-Wan sorozat esetében is. Azonban ameddig az a recept működik, hogy megjelenik a Lucasfilm, meg a Star Wars logó, s ettől a rajongók többsége máris elalél, addig minek is erőlködnének? Úgy látom, hogy nagyjából az az elképzelés, hogy legyenek kék, piros, meg zöld fénykardok, meg mantrák az erőről. S természetesen a régi, jól bevált, ikonikusnak számító karakterek. Ennyi elég, hiszen ettől az átlagos rajongó máris elájul. A lényeg a Disneynek meg úgyis az, hogy a sorozat után megvegyék a felárazott merchandise termékeket.

Én úgy láttam, hogy rég el kellett volna engedni ezt a korszakot, ahogy azt a videójátékoknál tették. Láthatóan a kult státuszba emelkedett a KOTOR (Knights of the Old Republic) főhőse ugyanúgy működőképes, mint bármely más SW játék karakterei. Reva is sokkal jobban működött volna egy saját történetben. Azonban láthatóan a producerek nem akarják elengedni ezt a korszakot, mert ez nekik az a bizonyos aranytojást tojó tyúk. Nem kell erőlködni, csak elő kell rántani valakit a régi történetekből és kész. Így aztán sokadszor nézzük az egykori mellékszereplők életének korábbi szakaszait, ami többnyire sehova sem vezet. Még szerencse, hogy a következő sorozatok nem ilyen karakterekről szólnak, vagy nem ebben a korszakban játszódnak. Hiszen ki ne lenne kíváncsi Cassian Andor életének korábbi éveire? Vagy épp Ashoka újkori kalandjaira? (Itt van vége az iróniának.)

Nektek hogy tetszett az Obi-Wan sorozat? Várjátok már a következő ilyen irányú tartalmakat? Az előző filmről írt kritikát itt olvashatjátok.