RPG – Mi is az a szerepjáték?

A múltkori podcastban – Horváth Dáviddal (Eldüen) beszélgetve – felmerült, hogy nem mindenki játszik szerepjáték-okkal azok közül, akik kártyáznak, és ez fordítva is igaz. Mivel a Bíborholddal egy olyan jellegű oldalt szerettem volna létrehozni, ami egyaránt foglalkozik, szerepjátékkal, kártyajátékokkal, filmekkel, sorozatokkal, esetleg színházzal (leginkább kultúrális témákkal). A csatornán is van egyaránt minden tartalom, ezért úgy gondoltam, hogy írok egy rövid bejegyzést az asztali szerepjátékokkal kapcsolatban.

Természetesen a szerepjátékoknak több vállfaja is létezik:

  • Létezik olyan szerepjáték, amit a gyermekek játszanak, amikor egy-egy foglalkozás, vagy felnőtt ember szerepét öltik magukra.
  • Drámai helyzetgyakorlatok (Pl. Stop játék)
  • Funfiction szerepjáték, amikor egy-egy regényszereplőt személyesítenek meg a rajongók.
  • Párok közt szexuális jellegű szerepjátékok.
  • Asztal mellett ülve játszható, vagy interneten játszható szerepjátékok. (A cikk csak ezzel a formájával foglalkozik.)
  • Számítógépen játszható szerepjátékok.
Szerepjáték történelem

A szerepjátékok kezdetét két névhez, Gary Gygax-hoz és Dave Arneson-hoz szokták kötni a rajongók. Ők ketten tervezték a D&D (Dungeons and Dragons) szerepjátékot, melyet 1974-ben adott ki a TSR (Tactical Studies Rules inc). Az alapötlet egy Chainmail (láncing) nevű wargamingből (harci játék) származott.

A Chainmail egy asztalon játszható harci játék volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy terepasztalra seregeket pakolnak fel a felek. Ezek a csapatok öntött (vagy később műanyag) figurákból állnak, s mérőszalagokkal vagy négyzetrácsos területen modellezik a mozgásokat, a harcokat pedig kockákkal. Volt szerencsém ilyen játékhoz is (van is egy hatalmas Warhammer rajongó ismerősöm), izgalmas és varázslatos játék. Azonban sajnos igaz rá az is, akárcsak a gyűjtögetős kártyajátékokra (TCG), hogy végtelen anyagi erőforrást képes felemészteni.

Az alapötlet úgy indult, hogy Dave Arneson csapatok helyett egyéni figurákkal kezdte játszatni a játékot. Ezt saját maga narrálta és a játékosok 1-1 figura (vagy más néven karakter) bőrébe bújtak. A Chainmail szabályrendszerét aztán Gary Gygax és Jeff Perren dolgozták át szerepjátékká. A korai érákban a játék szerves része volt 1-1 figura játékosonként, mely a kidolgozott karaktert manifesztálta a játékba. Emellett akkoriban egy négyzetrácsos lap is volt a játékhoz, amelyen ezeket a figurákat mozgatták mesélő és a játékosok.

Ekkoriban még a mesélő is figurákkal jelezte az ellenfeleket. A kalandok pedig többnyire olyan történetekre fókuszáltak, amelyben a karakterek különböző labirintusokat jártak végig. Később a figurák és a helyszín négyzetrácsos lapjai elmaradtak (bár még mindig sokan használják ezeket a kellékeket). Sokkal könnyebb elképzelni egy szituációt, ha a játékosok látják hogy a helyszínen mi és hogyan helyezkedik el.

A játék hamar nagy népszerűségre tett szert, leginkább az egyetemisták körében. Legismertebb popkultúrális megjelenése a Stranger Things című sorozathoz köthető. Már az első évad is ezzel a hobbival kezdődött, a negyedik évad pedig a korai szerepjáték klubkörnyezetet is bemutatta a Hellfire Club-on keresztül.

Hogyan kell elképzelni egy játékot?

Amikor én megismerkedtem a játékkal, akkor ha kérdezte valaki, hogy mi ez, akkor a következő módon szoktam elmesélni:

Biztos, hogy veled is előfordult már, hogy egy filmet néztél, vagy egy könyvet olvastál, azonban az ott vázolt megoldással nem tudtál azonosulni. Sőt neked határozottan jobb ötleted lett volna a megoldásra. Nos egy könyvben, vagy filmben az író narratíváját kell követned, ott a cselekményen nem változtathatsz. Azonban a szerepjátékban igen. Itt egy olyan főszereplő bőrébe bújsz bele, akinek a döntéseit te határozod meg, s ezzel közvetlen, vagy közvetett befolyással bírsz a sztori alakulására.

A fenti játék megvalósításához szükség lesz a következőkre:

  • Karakterlapra (vagy papírra), melyre a karaktered tulajdonságait, jellemzőit fogod felírni, s itt vezetsz minden változást.
  • Ceruzára, vagy bármilyen íróeszközre, amivel a fenti lapot vezetni tudod. Esetleg radírra.
  • Többféle dobókockákra (melyeket jobb név híján hívunk így, hiszen csak a 6 oldalú test kocka alakú valójában). A kockák modellezik a szerencsét, a tudást, minden olyan szituációt, ami nem eldönthető a karakterlap alapján. (Pl.: harcban a találatokat, vagy épp a sebzést, a képzettségek használatát, stb.)
  • Egy szerepjáték rendszerre, melyben játszani fogtok.
  • Néhány társra, akik segíteni fognak neked a kalandokban.
  • Egy narrátorra, vagyis mesélőre, aki az általatok játszott történeteket előre megírja.
  • Egy helyszínre, ahol össze tudtok ülni zavartalanul.

Ha ezek adottak, akkor a mesélő megírja a szerepjáték kalandjait és azokat elmeséli a játékosainak. Természetesen a digitális világ elterjedésével ezen összejövetelek egy része mára áttevődött az internetre. Több olyan szerver van, amely felületet biztosít ehhez, s így nem kell egy városban, sőt egy országban sem tartózkodnotok, ha együtt szeretnétek játszani. Ilyen szerver például a discord, emellett alkalmas rá bármilyen kommunikációs rendszer (Skype, Messenger, Zoom, Teamspeak, stb.)

Mit is játsszunk?

Ha minden feltétel adott, akkor már csak azt kell tudnotok, hogy ki a mesélő. Vele egyeztetve mindenki megalkotja a saját alteregóját a másik világban, s elkezdődhet a játék. A karakterek a kalandokban átélt tapasztalatokat pontok formájában kapják meg, melyet különböző módon tudnak a saját karakterük fejlesztésére felhasználni. Természetesen már nem csak a D&D létezik (bár még most is megvan a maga vonzereje). Rengeteg szerepjáték jelent meg a különböző filmek, képregények, könyvek, franchise-ok nyomán. A játékosok választhatnak a különböző stílusú és tematikájú szerepjáték kiadványok közül.

A teljesség igénye nélkül léteznek szerepjátékok a következő stílusokban:

  • Sci-fi (pl. Star Wars, Star Trek, stb),
  • Vadnyugati,
  • Cyberpunk (közeljövőben, többniyre a Földön játszódó transzhumanista világok),
  • Steampunk (olyan világok, ahol az elektromosság helyett a gőzhajtású dolgok fejlődtek tovább).
  • Szuperhősös
  • Romantikus
  • Mesehősös
  • Fantasy (kardok, mágia, sárkányok, stb) mind a hősies, mind pedig a sötétebb hangvételű fajtából
  • Földhöz ragadt kalandjátékok,
  • Posztapokaliptikus játékok,
  • Vagy éppen horror játékok is. (Én ez utóbbit preferálom leginkább mind játékosként, mind pedig mesélőként.)
  • Nagyjából bármit kitalálsz biztosan lesz olyan rendszer, ami erre épül, vagy megvalsóítható benne.
Szerepek
Játékosok:

Ők játszanak azokkal a karakterekkel, akik a szereplői, azaz főhősei lesznek az adott játéknak. Mindenféle szereplő elképzelhető játékos szinten is. Vannak, akik nem túl harsányak, s tökéletesen játszanak egy „side kick” karakterrel, vagy egy olyan mellékszereplővel, aki néha feltűnik, máskor meg sokáig nem szerepel. (Mert mondjuk a játékos nem ér rá.)

Karakterek:

Ők azok a szereplők, akiket a játékosok megszemélyesítenek. Különböző fajúak, viselkedésűek, jelleműek lehetnek. Vannak, akik jók, vannak, akik gonoszak. Egyeseknek lételeme a káosz, mások a rend elkötelezett hívei. Lehetnek emberek, elfek, törpék, trollok, de akár vulkániak, rodiánok, vagy épp mesefigurák. Sőt olyan elborult játékok is léteznek, ahol konkrétan bármi lehetsz. (Akár egy szög, vagy egy cipő, tényleg bármi.)

Mesélő:

Ő a legfontosabb eleme a játéknak. Ha nincs mesélő, nincs történet, így rá minden esetben szükség van. A mesélő írja és adja elő a sztorikat, amelynek a karakterek részesei lesznek. Egy személyben a karakterek szeme, füle, szaglása, ízlelése, tapintása. Meghatározza a karakterek cselekedetei alapján, hogy a cselekmény miképpen alakul. Egyszerre vezeti a játékot, dönti el, hogy mi történik. Ő irányítja a világ minden egyéb karakterét. Jóval nagyobb hatalommal rendelkezik és emiatt több felelősséggel is tartozik. Rajta múlik leginkább, hogy mennyire lesz szórakoztató a játék a résztvevők számára.

Történet:

Ez a történet, amit a mesélő ír és utána ő is adja elő. Ez bármilyen stílusba beilleszthető. Lehet komédia, dráma, krimi, kalandokregény, romantikus, mese vagy akár horror is. Minden esetben az adott környezetre dolgozza ki, mint amelyben a játékosokkal közösen kidolgozott. A környezet (vagy szetting) nem feltétlenül határozza meg a stílust. Egy sci-fi, vagy egy fantasy környezetbe is lehet adaptálni vígjátékot, drámát vagy éppen krimit.

A fenti leírás inkább egy általános tájékoztatást ad a szerepjátékról. Célja, hogy leírja, hogy mi az, s felkeltse a figyelmet, az érdeklődést ezen hobbi iránt. Ehhez most sok segítséget ad a Stranger Things című sorozat is, melynek köszönhetően újra reneszánszát éli ez a szórakozási forma. Kimaradt esetleg valami? Írd meg a kommentek közt!

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük