by Robi
Nemrég írtam egy bejegyzést az Árnyékszféra Szerepjátékos e-Kávézóról. Abban a cikkben felhívtam egy figyelmet közelgő rendezvényükre is. Ez az online esemény a múlt hét végén, szombaton le is zajlott (amely második volt a sorban). Az esemény pedig a Szférák Vándorai – Lángoló Hajnal címet kapta. Ennek a beszámolóját osztanám most meg veletek, hátha kedvet kaptok a következő hasonló találkozóhoz.
A fenti rendezvényen ezúttal 6 csapat vett részt. A mesélők május 6-ig dönthettek arról, hogy neveznek-e erre az eseményre egy történettel. A világ- és rendszerválasztás tekintetében nem, ugyanakkor a témát tekintve meg volt kötve a kezük, hiszen ezúttal az eseményeket a Lángoló Hajnal köré kellett megírniuk. Miután kialakult a történetek száma, azok a játékosok, akik részt akartak venni az eseményen, jelentkezhettek a mesélőkhöz. A helyek hamar elfogytak, tehát minden mesélő a maximális számú játékossal vágott neki a saját Lángoló hajnalának. Szombaton délelőtt 11-kor egy közös megnyitóval kezdődött az esemény, majd ezt követően minden csapat „elvonult” a saját szobájába, ahol estig zavartalanul folyt a játék. Hogy pontosan milyen rendszerekben volt lehetőség kipróbálni 1-1 szerepjátékot, arról eddig nem esett szó. Lássuk tehát a mesélőket, s a történeteket:
Oszlovics P. Donát „ElectricSheep” – Kult: Divinity Lost [5 fő]
Egyik személyes kedvencem a Kult szerepjáték (a Cthulhu mellett természetesen). A Kult egy a XX. század végi, XXI. század eleji nagyvárosokban játszódó RPG. Ebben a világban az emberi gonoszság elegyedik a valóság rémületes dolgaival. A nagyváros eldugott lepusztult részein ez a fajta sötétség mételyként burjánzik. A névtelen és arctalan homályban összetört, összeomlott kisemberek válnak pszichotikus szörnyeteggé és addig növekednek, míg beteg perverziók formájában felszínre nem törnek. De természesen nem csak az emberi gonoszság van jelen. A valóság fátylán túl idegen, rémisztő szörnyek várják, hogy fellebenjen a függöny, s előléphessenek a homályból. A sötétség ezt a fátylat folyton felszakítja, ezáltal rég elfeledett rémségek szabadulnak el a világban. Ezekben a sötét történetekben az emberek belső félelmei elevenednek meg, a legrosszabb rémálmaik válnak fizikailag megjelenő entitásokká. Ebben az RPG-ben olyan szereplőket alakítanak a játékosok, akik a valóságban akár a saját szomszédaink is lehetnének. A itt megalkotott karakterek mindegyike találkozott már ezzel a fajta gonoszsgággal, amely nyomot hagyott a akár a testükön, akár a lelkükön, akár mindkettőn. Sötét titkok, emberi drámák vannak mélyen eltemetve bennük, amelyek arra várnak, hogy egy katalizátor működésbe lendítse őket, s a felszínre törhessenek. Engem lenyűgözött, amikor először játszottam ezzel a játékkal még egy ismerősöm Hortobágyi Miklós történetében. Magával ragadott a hangulata, s elég hamar beleástam magam a rendszerbe, s a mai napig a Cthulhu mellett az egyik kedvenc játékom.
Sára Zoltán – Symbaroum [5 fő]
Ahogy a lista több szereplőjének, így ennek a játéknak is utána kellett néznem, mert azután született, hogy én az aktív játékot abbahagytam. (Bár, ahogy mostanában gondolom lehet, hogy nem abbahagytam, csak felfüggesztésre került egy ideig.) A Symbaroum egy dark fantasy RPG. Ebben a szerepjátékban nem a klasszikus high fantasy képet kapjuk, amit megszokhattunk. Sehol egy gonosz istenség, aki testet ölt, s harcolni kell ellene, nincsenek a föld mélyéről elősereglő ork hordák, akik fenyegetik a világot, se olyan hatalmak, amelyek királyságokat akarnak megdönteni. Ehelyett ebben a játékban kapunk egy nagyon misztikus erdőt, mérhetetlen sok emberi kapzsiságot, egy valóban nyomasztó, sötét atmoszférát ködös utcákkal, olcsó emberéleteket, babonás barbárokat, megkeseredett elfeket, lenézett goblinokat, befogadott ogrékat, boszorkányságot, túlbuzgó papságot, és összességében egy szürke, de mégis jól megírt színes világot. Sok évig nem voltam aktív, így amikor a leírást olvastam most is ismerős dolgok köszöntek vissza régről. Sok elemet el tudnék helyezni régi játékokban, de együt nem szerepeltek még emlékeim szerint sehol. A játék egyik érdekessége, hogy félig narratív jellegű, ami azt jelenti, hogy a mesélőt nem kötelezi kockadobásokra csak a játékosokat. Igazából ezt a játékot inkább egyfajta ügyes átmenetként kell értelmezni a narratív típusú szerepjátékok és a szabályok közé szorított rendszerek között. Mindenhol jó kritikát olvastam róla, így aztán bátran ajánlom kipróbálásra azoknak, akik szeretik a sötétebb, komorabb hangulatú fantasy-t.
Szabadi Dávid – Legend of the Five Rings 5E [3 fő]
Ha volt olyan dolog, ami sosem fogott meg a való életben, az a távolkeleti kultúra, a szamurájok, a nindzsák, a becsület és árulás világa. Ebben a kultúrában a becsület minden. Amennyiben ezt elveszted, akkor önmagadat veszted el, enélkül pedig semmit nem ér az életed. Ezekben a világokban mindig a sötétséget szolgáló áruló klánok becstelensége a legtöbb baj forrása, s ellenük kell küzdeni mindenolyan harcosnak, aki a becsületes harc ösvényét járja. Ez a világ egy mese a harcról, a becsületről, az árulásról, valamint a címben szereplő 5 gyűrűről. Tudtommal a távolkeleti kultúra és misztikum ötvöződik ebben a játékban. Talán nem leszek meglepő, ha azt mondom, hogy engem már gyermekkoromban sem fogott meg ez a világ. A Legend of Five Rings világában játszódó regények közül az elsőket még fiatalkoromban fordították le magyarra, s már akkor sem tudtam végigrágni magam azon az egyen sem, amit megvásároltam. Minden bizonnyal ez egy érdekes rendszer, de sajnálatos módon ez nagyon távol áll tőlem. Hogy Győri Zoltánt idézzem (akivel az interjú itt látható), ez a játék nem engem keres. Azonban, ha téged vonz a távolkeleti filozófia és kultúra, akkor mindenképp érdemes egy próbát tenni vele, mert sokakat elvarázsolt már.
Zum Dávid “Zum Kapitány” – Fatebreaker [5 fő]
Ez a rendszer abszolút egy a mesélő által írt világ. Éppen ezért a bemutatáshoz szintén az egyik játékost kellett megkérnem, hogy tudjak írni róla. Nem a rendszerről, hanem magáról a játékról kaptam egy kis leírást, ami alapján nagyon hangulatosra sikerült ez a történet. A játékalkalom azzal kezdődött, hogy a játékos karakterek mindannyian meghaltak. Ezt követően felébredtek egy számukra idegen helyen. Ezen a helyen minden szürke és sivár volt, egy lepusztult világ, amelyben a reményt és a fényt egy hatalmas lángoló nap biztosította. Senki nem emlékezett szinte semmire az életéből, bár beszélni tudtak, de emberi életükre nem emlékeztek. A kezdeti tudatlanság után elindultak, hogy felfedezzék ezt a különös helyet, s homályos emlékeik közül az egyetlen tiszta képet kezdték követni, ami egy számukra ismeretlen valakiről szólt. A történet közben a felfedezett információk és talált tárgyak segítségével a karakterek folyamatosan nyerték vissza a saját emlékeiket, s ez kellett ahhoz, hogy végül eljussanak a történet végére. Ismerős a sztori? Nem csoda, hiszen a 90-es években óriásit ütött egy Planescape: Torment nevű játék, ahol hasonló volt az alaptörténet. Nyilván ezúttal a játékosok nem az ottani játékot játszották végig (bár ott volt nem egy, nagyon szórakoztató NPC), valószínűleg a sztori is teljesen más volt. Ahogy írtam ezeket a sorokat, arra gondoltam, hogy ez az elképzelés igencsak érdekes játékra ad lehetőséget. Hiszen egy efféle történet a lét alapvető kérdéseit boncolgatja: Van-e élet a halál után? Ha van, mi történik, ha kiderül, hogy az csak egy sorozat következő évada? Mi van akkor, ha a másik oldalon csak egy újabb út vár rád? Mennyire szeretnél azon végigmenni? Vajon ragaszkodnál az előző (mára elveszett) életedhez? A lét kérdéseinek efféle boncolgatása számomra mindig is egy érdekes téma volt. Talán éppen ezért szerettem leginkább azokat a szerepjátékokat, ahol a karakterek nem szuperhősök, hanem halandó emberek. Sérülékenyek, összeroppanhatnak, nem többek egy különös eseménysorba keveredett halandónál. Ezt a hangulatot számomra leginkább a horror műfaj tudta mindig is visszaadni. Az elmondott háttér alapján engem ez a játék érdekelt volna a leginkább.
Harpgándi Mátyás – Story Game Mixtape vol. 3 – Shadowrun világ [4 fő]
A Shadowrun volt talán az egyik első olyan világ (legalábbis én ezzel találkoztam először), ami fantasy elemekből építkezett, de mégis a cyberpunkra épült. Az eredeti cyberpunk világkép William Gibson tollából született. Az első ilyen könyv a Neurománc volt, mely teljesen új ösvényt nyitott a sci-fi történetében. Gibson világa a közeljövőben játszódik, ahol a multicégek átvették az irányítást, s a kormányok hatalma inkább névleges, mint valós. A profitot hozó szervezetek mind privát cégekbe tömörülnek (még a katonaság és a rendőrség is), így a kormányok felügyelete alatt szinte semmi nincs. Hivatalosan léteznek, de hatalmuk valóban csekély, inkább formális, mint tényleges. Az orvostudomány mindenféle implantátumokat fejlesztett ki, amitől az ember, gyorsabb, okosabb, ügyesebb lehet, vagy éppen a bőre páncélként működhet. A világ kicsit technokrata, s eléggé „noir” hangulatú (sötét és borongós), ahol kiégett, többnyire a rendszeren kívül rekedt törvényen kívülieket alakítanak a játékosok. Mindenféle technikai kütyükkel felturbózott árnyékzsoldosokat. A Shadowrun ezt a képet megcsavarta egy eseménnyel, az úgynevezett „Ébredéssel”, aminek következtében a mítikus lények (elfek, orkok, trollok, vámpírok, stb.) génjei „felébrednek”, s az emberek egy része metahumánná változott, miközben újra megjelent a mágia. Emiatt ebben a világban egyszerre van jelen a pusztító robot és a föld szellemeit segítségül hívó sámán. Különös hangulatú játék, egyedi atmoszférával. Talán a mostani korban könnyebb ezt a fajta világot elképzelni, mint a 90-es években, amikor még internet sem volt.
Laklia Nándor – Kingdoms (playtest) [4 fő]
Erről a játékról semmit nem találtam, így ebben az esetben az oldal egyik adminisztrátora, Korcsmáros Réka volt segítségemre a leírás tekintetében. Ahogy elmagyarázta a Kingdoms-ot, az alapján leginkább az Ars Magica-ra tudtam hasonlítani. Az ilyen típusú játékokban a történet előtt maguk a játékosok létrehoznak egyy conventust, egy várost, vagy éppen egy királyságot, hasonló részletességgel kidolgozva, mint azt a saját karakterük esetében tennék. A történetek legtöbbször ebben az előzetesen létrehozott élettérben játszódnak, a megalkotott helyszín maga is fejlődik, vagy éppen pusztul a játékosok döntései alapján. Ez a fajta elgondolás egy meglehetősen élvezetes játékformát szül, hiszen a játékosok lakhelye egyfajta NPC-ként folyamatosan jelen van a történetben. Emiatt a szereplőknek nem csak a saját életükkel kell foglalkozniuk, hanem az életterük igényeivel is. A karakterek ezekben a történetekben nem gyökértelen senkiket alakítnak, ami számomra újfajta történetek elmesélését tette lehetővé. Régen nagyon sokat meséltem Ars Magica-t, kifejzetten élvezte minden csapat az ilyen típusú életút játékokat. Számomra ez a rendszer is kifejezetten érdekesnek tűnt. Egy ilyen meséhez én is szívesen alkotnék karaktert vagy írnék eljátszható történetet.
Ezek voltak a csaparok, amelyek a Lángoló Hajnal témában a második online Szférák Vándorain indultak. Ezek az események élőben általában délelőtt 11 és este 22 óra közti időpotban kerülnek megrendezésre. Az online játék ad ettől eltérő lehetőséget, hiszen itt tovább is húzódhat 1-1 játék. A legtöbb csapat most is befejezte 20-22 óra közt, azonban Zum kapitány Fatebreaker modulja 16 órán keresztül folyt, ami azt jelenti, hogy a modul igencsak belenyúlt az éjszakába. Ebbe a történetben jó szívvel belehallgattam volna én is (erre egyébként lett volna lehetőség, de senki nem élt ilyennel), de leginkább a Kult modul izgatta volna a fantáziám.
Az Árnyékszféra Szerepjátékos e-Kávézó következő eseménye is online lesz megtartva, ezúttal 3. Online Szférák Vándorai – Az érme három oldala néven. A címre kattintva megnézhetitiek az új kiírt eseményt, melyet június 20-án szerveznek meg. (A rendezvényre a mesélők június 5-ig jelentkezhetnek.)
