Beholder HKK verseny (2022-08-13)

Ennek megfelelően előre jeleztem, hogy a pénteki szerepjátékos estéről korán le fogok lépni. Szerettem volna kipihenni magam, s úgy érkezni a másnapi versenyre. A Mondocon hétvégéjén eldöntöttem azt is, hogy ezúttal vonattal megyek. Az M1-es autópálya ugyanis egy jó ideje nagyon nehezen járható. (Ezt meg is tapasztaltam azon a hétvégén egy 1,5 órás időtúllépéssel.) Már jó másfél héttel korábban kitaláltam mivel indulnék, s mivel ezúttal egy helybéli barátom is jött, ezért az ő kérésére még tesztelésre is lehetőségem nyílt.

Kihasználtam azt a kiskaput, amely az idei évben változtatott a profi pontrendszer számításán. Ennek köszönhetően elvesztettem profi státuszom, s újból az amatőr mezőnyben indulhattam. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy milyen paklit válasszak…

Mi is az a Nemzeti Bajonkság?

Ha egyszerű oldalról akarnám megfogni, akkor csak azt írnám ide, hogy az eseményről mindent el lehet olvasni ezen az oldalon. Azonban ez nem adja vissza sem a hangulatát, sem pedig azt az érzést, hogy a legnívósabb, legrangosabb versenyen indulhat minden kvalifikáló, amit az évben rendeznek. Ugyanis erre az eseményre nem mindenki jogosult elmenni. Az ehhez szükséges indulási jogot ki kell érdemelni. Ehhez kiemelt, vagy kiadói versenyen előkelő helyezést kell elérni (mindegyiknél meg van határozva, hogy hány ember juthat be), valamint a Hatalom Szövetsége első 20 helyezettje is automatikusan jogot kap a részvételre.

Ez a HKK legkiemelkedőbb, legrangosabb eseménye. Ezen részt venni azt jelenti, hogy benne vagy abban a 60 emberben, akik a HKK legjobbjai. (Vagy minimum egyszer voltál annyira szerencsés, hogy befuss az élmezőnybe egy kvalifikációs versenyen.) Persze a Bajnokság igazi megmérettetése a harmadik nap, amely az első kettő nap eredményeiből tevődik össze. (Hozzáteszem, hogy bár eddig minden évben megszereztem a kvalifikációt, a harmadik nap közelébe sem jutottam soha.) Természetesen, mivel a HKK elitjéből senkinek sem közelítem meg a játéktudását, így egy nagyobbacska csodának számít, ha valamilyen versenyen megjegyzésre érdemes eredményt érek el. Tehát onnan indultam, hogy bár a kvalifikációt meg kell szerezni, nagyjából semmi esélyem sincs jó helyen végezni. Remek, legalább nincs rajtam teher.

Hangok a fejemben

Én az esélyek ellenére ezúttal is presztízsnek éreztem, hogy valahogy bejussak az indulók közé. Mivel mostanság nem nagyon jártam versenyen (így a rutinom is kellőképpen megkopott), ezért az esélytelenek nyugalmával vágtam bele a projektbe. Igazából maradt kettő Beholderes és egy, maximum két kiemelt verseny addig. Ezúttal teljesen másképp jártam el, mint ahogy szoktam.

• Tudni kell rólam, hogy mindig az utolsó pillanatban kezdek el variálni. Az a minimum, hogy az addig biztosnak tűnő paklit teljesen átépítem egy sokkal rosszabb verzióra. Azonban nem ritka az sem, hogy egy nappal a verseny előtt kukázok mindent és egy homlokegyenest más – ezzel együtt természetesen sokkal rosszabb – paklit rakok össze. Tízből kilenc versenynél ez biztosan így volt.
• Emellé társul, hogy nem elemzem a metát (azaz inkább tessék-lássék alapon), mert nem szeretem bújni a paklilistákat. Hiába követem a versenyeket, nem tudom, s igazából nem is akarom megjegyezni a dekkeket.
• Így nagyjából ezekből semmire nem emlékszem egy-két napon belül. Ebből egyenesen következik, hogy szinte minden versenyen csúnyán a földbe állok.

Az egyik barátom (aki szintén el akart jönni erre a versenyre) megkérdezte, hogy lenne-e kedvem tesztelni előtte. Igent mondtam, megbeszéltük a helyet és az időpontot, s leültünk játszani. Az eredmény: egészen jól muzsikált a Bűvös erdő, a Hálócsapda pakli azonban szinte minden esetben kapitulált.

Szeret, nem szeret…

Ezen a ponton biztosan azt gondoljátok, hogy egyértelmű volt, hogy nem a vakvágányos dekket akarom elvinni. Rosszul ismertek, ha ezt gondoljátok. Az eredménynek megfelelően úgy döntöttem, hogy a Hálócsapda pakli szorul átgonolásra, s azzal kellene mennem. Hiába volt bíztatóbb a korlátozott környezet, az agyamban ott zakatolt az érzés, hogy a másikat ki kell javítanom! S ha ez megtörtént, akkor azzal is kellene indulnom.

Magam sem értem hogyan, ezúttal ezeken a terveken végül felülkerekedett a józan eszem. (Megjegyzem, ez elég ritka dolog.) Mondjuk ehhez nagyban hozzájárult az a tény, hogy nem volt ötletem sem arra vonatkozóan, hogy miképpen lehetne kijavíthatani a hibákat. S mivel nem jött egy épkézláb gondolat sem, így végül elkezdtem átgondolni a tesztelésen kiválóan működő koncepciót! Csiszolgattam a hibákat, összerállítottam, s pénteken be is küldtem a paklit.

Minden készen volt, eldőlt Erdővel indulok. Már csak azt kellett elkerülnöm, hogy ne gondoljam meg magam az RPG kapcsán. Emellett le kellett beszélnem magam, hogy nehogy bármit variálni akarjak a „végleges változaton„. Persze azért még szombat reggel – biztos, ami biztos alapon – raktam be pár lapot, ha „mégis módosítgatnék itt-ott„. Ezúttal sikerült figyelmen kívül hagyni a félrevezető hangokat a fejemben. Végül minden maradt úgy, ahogy elképzeltem …

A verseny

Kezdő kategória

Egy pár versennyel ezelőtt vezették be újra azok számára, akik még egyáltalán nem rendelkeznek profi ponttal. Célja nyilvánvaló: így a kezdő játékosoknak is könnyebben lehet sikerélménye.

Paklik

Meglepően változatosra sikerült a mezőny, így nem lehetett könnyű játszani ebben a kategóriában. Egyedül a Korlátozást választották hárman, minden másból 1-1 darab volt. Egy ember nem küldte be a paklilistáját. Végül az első helyet Varga István szerezte meg, a másodikon Kőröm Attila, a harmadikon pedig Székely Szilárd végzett. Az első 5 listája így alakult.

Amatőr kategória

Ebben a kategóriában indultam a profi pontrendszer szabályváltozásának köszönhetően. Az öt fordulós versenyre úgy érkeztem, hogy két közeli barátom is ott volt. Nem szerettem volna egyikükkel sem játszani, mivel úgy gondoltam rossz lenne, ha egymást ütjük ki. Bálint korábban hazament, így őt elkerültem, azonban az utolsó körben sajnos Gáborral összekerültem. Mivel győztem, ez az eredmény azt jelentette, hogy őt a nyolcadik helyre „száműztem” a mezőnyben. Ennek nem örültem, azonban annak nagyon örültem, hogy egy jót tudtunk beszélgetni közben.

Paklik

Látható, hogy amatőrben még mindig a Semleges csatamező a nyerő. Ha ránézünk a amatőr kategória elejére, tisztán látszik, hogy kifejezetten szerencsés voltam a sorsolásnál. Az első 6 helyen 3 olyan pakli is végzett, amelyiktől jó eséllyel kikaphattam volna. Ebből csak Leitner Istvánéval találkoztam. (Ő meg is vert.) Inkább a szerencse, mint a tudás döntött a végkifejletnél.

Profi kategória

A profi kategóriában kifejezetten unalmas volt a meta. A Semmi mestere, a Sokszínűség, a Zarknod bilincse, illetve a Mennyek úrnője uralták az asztalokat. Egy ember itt sem küldött paklilistát. Lássuk is milyen dekkekkel lehetett találkozni.

Végsősoron…

Utólag végiggondolva jó döntés volt a tőrös Bűvös erdővel felálló dekk, azonban sokkal rosszabbul is elsülhetett volna a próbálkozás. Ha megnézzük a profi mezőnyben nem is volt olyan, aki Semleges csatamezővel, vagy Villámháborúval próbálkozott volna. Ott ezzel szemben sokkal nagyobb a játékosok tudása, megítélésem szerint ott esélyem sem nagyon lett volna. Valószínűleg 20+-os helyezést értem volna el. Miklós a végén nagyon csodálkozott, hogy eredményesen szerepeltem. Elsőre kicsit furának éreztem, hogy nem nézte ki belőlem a jó eredményt. Később azonban ezt végiggondoltam, s rájöttem, hogy maximálisan igaza volt. Tényleg csak a szerencsén múlott az egész.