By Jancsár János
Nemrég történt egy eset Kecskeméten, ahol a vidéki HKK versenyre, ha jól emlékszem mindössze 5-en, vagy 6-an mentek el. Ezzel a problémával én is szembesültem az elmúlt években. Terveztem is efféle cikket, azonban mindig arra jutottam, hogy erről igazából a kiadó nem tehet. Egyszerűen a játék – bár folyamatosan növekszik – a játékosbázis (akárcsak az ország maga) Budapest központú. Vidéken minden egyes új játékosért „szenvedni” kell. Ha szeretném, hogy megtanuljanak játszani, akkor az időmből arra kell áldoznom, hogy ezeket az embereket tanítsam játszani. Nem baj, ez nekem nem okoz nehézséget. Ezzel együtt azt gondolom, hogy vidéken sokkal nehezebb versenyt szervezni, mint a fővárosban. Következzen egy cikk Jancsár János tollából, melyet változatlanul közlök az oldalon.
Hogy is néz ki a vidéki HKK?
Abban talán mindannyian egyetértünk, hogy a HKK jövője szempontjából kulcsfontosságú a toborzás, és az utánpótlás állomány kezelése, menedzselése. Erre leginkább a klubok és a kezdő liga alkalmas, hiszen az érdeklődőnek alkalma kell nyíljon arra, hogy a játékkal megismerkedjen, és kipróbálja azt. Eddig ez rendben is van.
Tegyük fel, fiatal vidéki srác vagyok, aki rábukkant a HKK-ra. Érdeklődöm iránta, és a webes felületeken informálódom róla. Esetleg eljutok odáig, hogy némi jótanáccsal felvértezve be is rendelek néhány csomag kártyát, esetleg veszek valakitől egy cipősdoboznyi gyngy-t. Feszegessük még a hipotézist (bár már az eddigi stádiumig is viszonylag ritkán jutnak el az újoncok)! Tegyük fel még a fentiek mellett azt is – egy haverom, pl. kollégiumi szobatársam, vagy a srác a szomszédból, aki hasonló érdeklődési körű – hogy már ketten vagyunk, és a megvásárolt, megszerzett lapokkal már próbálunk ismerkedni a játékkal.
(Azon tény felett most nagyvonalúan szemet hunyok, hogy két újonc valószínűleg nem fog tudni saját kútfőből megismerkedni a játékszabályok teljességével.) Ha eddig eljutottunk, akkor már csak azt kell kitalálni, hogy innen hova tudunk továbblépni? Szükségszerűen felmerül, hogy menjünk el valahova, hogy másokkal is játszhassunk. Vagy a saját környezetükben kezdünk el további partnereket toborozni, vagy…
…itt jön elő az első PROBLÉMA
Hova tud elmenni egy kezdő HKK-s, ahol másokkal is tud játszani? Hol találkozhat más játékosokkal? Hol tud cserélni, adni-venni a lapokat? Egyáltalán hol juthat hozzá további HKK lapokhoz? Nos egy átlagos vidéki városban ilyen helyen nem igazán vannak, ilyet nagyon ritkán találhat csak. Néhány kivételtől eltekintve hely sincs, ahol le lehet ülni játszani más játékosokkal. Olyan hely meg aztán végleg nincs, ahol elmagyarázzák, megmutatják neki a játékot, ahol választ kap a kérdéseire, illetve ahol tanácsokkal látják el a pakliépítés és gyűjteményfejlesztés terén.
Ehhez egy társasjáték vagy szerepjáték klub kell, jobb esetben egy szimpla bolt, ahol néhány kapcsolódó termék kapható. A legjobb esetben itt van egy olyan üzletvezető is, aki ezekben a kérdésekben járatos. Ez azonban nem jár mindenkinek, ilyen leginkább a szerencsés fővárosiaknak jut, illetve – egy kézen meg lehet számolni – az országban van még 1-2 nagyobb város, ahol erre lehetőség van.
A kérdés, hogy vajon mi fog történni hősünkkel, ha rájön, hogy a játék, amit elkezdett, és amiért annyira lelkesedik, rajta és a haverjain kívül sehol nem játszható a környéken? Elárulom, hamar fel fogja adni a próbálkozásokat.
Van néhány újonc, aki eljut a legközelebbi versenyre, illetve a szervezőhöz, jó esetben egy intenzív párbeszédbe is tud kezdeni vele. (Megjegyzés: Tudtommal minden szervező segítőkész, irányítjuk is egymáshoz az érdeklődőket. Szerk.) Az új játékosnak rengeteg kérdése van, melyeknek többnyire csak a töredékére kap választ. Ha el is merészkedik a közelben rendezett versenyre, játszani biztosan nem fog, mert egyszerűen nem mer. Egyfelől bátortalan, másfelől tisztában van vele, hogy kizárólag kudarc érheti, sikerélmény aligha. Nem fog a versenyen hozzá hasonló kezdő játékosokkal találkozni, mert mint a hipotézisünkben áll, rajta/rajtuk kívül a környéken nincs más kezdő HKK-s. (Hangsúlyozom: egy átlagos kisvárosról beszélek, mivel én is tudom, hogy vannak kivételek.)
Van-e segítség?
Emberünk, ha már odáig elment, hogy egy versenyre eljutott és még a kérdéseit is fel tudta tenni, közel sem biztos, hogy a versenyszervező tud majd emberünkre a versenyen kívül is időt szakítani. Nagyon sok játékos hétközben dolgozik, családja van, egyszerűen nem fér bele, hogy leüljön hét közben játszani. Így aztán nem marad senki, aki normálisan el tudja magyarázni neki a szabályokat, esetleg meg tudja mutatni azokat a fogásokat, melyekre a következő szintre való bejutáshoz elengedhetetlenül szüksége lesz. Természetesen lehet olyan, hogy valakinek baromi nagy szerencséje van, talál olyan kontaktot, aki felkarolja, azonban erre igen pici az esély. A legtöbb esetben ezek – az utánpótlás- és toborzás szempontjából igen fontos – srácok le fognak morzsolódni, előbb-utóbb elveszítik az érdeklődésüket, és más játék, más hobbi után néznek.
Az ideális megoldás minden bizonnyal az lenne, ha minden megyeszékhelyen lenne legalább egy szaküzlet. Ide be lehetne menni, le lehetne ülni játszani. A legideálisabb eset az lenne, ha az üzletvezető ismerné a szabályokat, kész lenne azokat elmagyarázni, tanítani a betérő játékosokat. Emellett ugyanitt rendszeresen, rendes, hétvégi vegyes kategóriás, és hétköznapi kezdő/amatőr ligás versenyeket szervezne, ahol „hivatásos“ bíróként még bíráskodna is. Ebben az elképzelt szaküzletben meg lehetne vásárolni a HKK-t bontatlan csomagokban, valamint darabra árazott készetből is. Lehetne lapokat cserélni, adni-venni, illetve garantáltan találkozhatna ott emberünk más játékosokkal.
Természetesen – ahogy azt már fentebb is leírtam – ez egy idealizált kép, ez egy tökéletes megoldás lenne. Itt lenne lehetőség aktívan toborozni, és az utánpótlással a játék népszerűsítésével hatékonyan foglalkozni, bővíteni, erősíteni a játékosállományt. Ezeknek a szaküzleteknek a hiányában azonban erre gyakorlatilag vidéken semmi esély nincs.
Akadályok
Ha már felvázoltam az ideális megoldást, nézzük, milyen akadályokba is ütközik mindez? Először is, kellene (ahogy korábban írtam: legalább minden megyeszékhelyen egy) erre kapható személy, aki mind üzleti szempontból rentábilissá tudja tenni a vállalkozását, illetve a toborzás hatékonysága oldaláról is alkalmas a feladatra. Magyarán játssza a HKK-t, és nem csak van nála az üzletben a polcon. Ilyen személyből sajnos nem állunk túl jól. Vannak kivételek, azonban talán nem tévedek túl nagyot, ha azt mondom, hogy kb. esélytelen lenne összeszedni megyeszékhelyenként egy-egy erre alkalmas és erre vállalkozó játékost. Talán olyat is nehéz lenne találni, aki hajandó lenne főállásban ezzel foglalkozni, mivel gyanítom, hogy egy ilyen vállalkozás komoly rizikót jelent, illetve csekély haszonnal kecsegtet. S hogy ezek a képzeletbeli üzletvezetők még a kártya oktatásában és a toborzásban is érdekeltek és járatosak legyenek… nos, ez már tényleg a nagyon utópia kategória.
Ha a csillagok együtt állása, illetve az ezer évenként bekövetkező konstellációk hatására ez a „dream team” össze is áll, és megvannak az ideális üzletvezetők, még akkor sem vagyunk kész. Kell ugyanis megfelelő hely is ehhez a tevékenységhez. Sajnos nem elég jó egy akármilyen bolt. Olyan helyszín kell, ami alkalmas erre a feladatra. Lentebb részletezem, milyen kritériumoknak kell(ene) megfelelnie egy ilyen szaküzletnek, de ezt amúgy is tudja itt mindenki. Ilyen bolt leginkább az álmainkban létezik. Van néhány ritka kivétel (elszórtan az országban), azonban arra az esély, hogy a példánkban szereplő kezdő HKK-s lakhelyéhez közel is pont legyen ilyen, a nullához konvergál.
Nem állunk túl jól
Szóval elég rosszul állunk helyszínnel, és a feladatra alkalmas emberekkel. Kanyarodjunk is vissza a vidéki versenyekhez, ahonnan kiindultunk. A vidéki régiókban elég sok helyen kialakult a versenyszervezés rutinja. Ezek a helyszínek 50-80 km átmérőjű körökkel lefedik az ország nagyobb részét, így aztán jó eséllyel lesz minden újoncnak elérhető távolságban legalább egy HKK-verseny, havonta egyszer. Itt vannak más HKK-sok, legalább egy, a játékhoz értő, és azt profi szinten játszó ember (a szervező személyében), és persze ahol mindig van lehetőség játszani, cserélgetni, üzletelni. Ha a kezdő játékosunk szeretne többet megtudni a játékról, el tud menni egy ilyen, közeli versenyre, és megismerkedhet más játékosokkal. Az ideális megoldástól persze (melyet feljebb már kifejtettem) igen távol vagyunk. Látható, hogy ez nagyon nem ugyanaz, de legalább van valamilyen megoldás, még ha az nem is tökéletes.
A vidéki versenyszervezés problémái
Ahogyan egy HKK-val foglalkozó szaküzlet létrehozása és fenntartása is akadályokba ütközik, úgy a vidéki versenyszervezésnek is megvannak a maga problémái. Lássuk őket:
Helyszín
Az első és legfontosabb akadály a helyszín. Mint azt fentebb kifejtettem NINCSENEK olyan szaküzletek, ahol a játékkal meg lehet ismerkedni, és ahol le lehet ülni játszani, stb. Régebben voltak ilyen boltok, elég sok városban, azonban a huszonegyedik századra ahogy a könyvterjesztés és a könyvkiadás szerepe és mechanikája gyökeresen megváltozott, úgy szűntek meg sorra ezek a helyek is. Ennek persze össztársadalmi- és nem kizárólag gazdasági okai vannak, azonban erre most nem térnék ki.
Mivel nincsenek ilyen üzletek, a szervezőnek találnia kell egy helyet, ahol nem kell bérleti díjat és/vagy kötelező fogyasztást fizetni, mivel az ilyen extra kiadásokat egyszerűen nem tudja kigazdálkodni a versenyre látogató játékosállomány nevezési díjából.
Ha talál ilyen helyet a szervező, azzal még mindig nincs kint a vízből, mert annak a helyszínnek alkalmasnak is kell lennie a verseny lebonyolítására. Nyitva is kell lennie a hétvégi versenynapon, és be kell tudnia fogadnia a versenyzők teljes létszámát. Emellett a verseny zavartalan lefolytatása is biztosított kell legyen, ahogyan az is, hogy a verseny se zavarjon másokat. Arról már nem is beszélve, hogy milyen extra igényekkel lépnek elő még a játékosok. (A teljesség igénye nélkül: ingyenes parkoló, a helyszín közelében; megfelelő minőségű és árú ennivaló, lehetőleg szintén helyben vagy max. karnyújtásnyira; kávé, stb.)
A legtöbb versenyszervező már ennél a pontnál elvérzik. Ugyanis ezt a tucatnyi, egymásba kapcsolódó, összetett feltételből álló feltételrendszert iszonyat nehéz teljesíteni. Tegyük fel, hogy ez csodával határos módon (általában privát kapcsolatokon, és szívességeken keresztül) mégis sikerül.
Létszám
Azt a demagóg hozzáállást, hogy „a vidéki versenyek funkciója, hogy a helyben meglévő játékosok tudjanak hol játszani“ a fent leírtak alapján vitatom. A kiinduló példánknál maradva, egy megyeszékhelyen már egy 8-10 fős játékosállományt összeszedni és megtartani is irgalmatlanul nehéz feladat. Még, ha léteznek is ilyen álom-helyszínek, a játékosok mindegyike nem fog tudni minden egyes versenyre fixen ellátogatni. Az érdeklődő kezdők pedig a legritkább esetben neveznek be a versenyekre. A legtöbb versenyhelyszínen – szerintem – egy (maximum két) kézen megszámolható a helybéli állomány.
A versenyek tehát csak akkor tudnak érdemben működni, ha máshonnan, akár egészen messziről is eljönnek játékosok. Ha lenne aktív és érdemi, hatékony toborzás, azaz számottevő utánpótlás, AKKOR ez a fenti mottó akár működhetne is. Azonban mivel nem létezik ideális helyzet, emiatt ez a hangzatos mottó sem több, csupán egy üres frázis, a gyakorlati problémák ignorálása.
Kritikus tömeg
Létezik a kritikus tömeg fogalma a vidéki versenyhelyszíneken. Bár mindenhol más létszámnál van meghúzva ez a képzeletbeli vonal, abban azonban megegyezhetünk, hogy mindenütt létezik. Amennyiben ez a kritikus tömeg rendszeresen összejön a helyszínen, akkor a hely népszerű lesz, és egyre többen, egyre rendszeresebben látogatják a játékosok. A létszámtól függ ugyanis a nyereményalap, és a nyereményalap határozza meg a várható hasznot, ami minél magasabb, annál több fővárosi és távolabb lakó játékos hajlandó utazni is érte. Ha mindig garantálta megvan a HSZ-ponthoz szükséges 15 fős létszámlimit, az tovább erősíti a hely népszerűségét. Ez egy öngerjesztő folyamat innentől kezdve. Ha van játékos, nagyobb a nyereményalap, amiatt még többen jönnek, ami tovább növeli ezt az alapot. Erre nagyon jó példa a váci helyszín. Ott gyakorlatilag minden feltétel adott ahhoz, hogy a versenyek népszerűsége felfelé íveljen.
A kritikus tömeg azonban a másik irányban is létezik. Ha a játékosok száma megcsappan, akkor a nyereményalap is csökken. Annak pedig, ha akárcsak egyszer nem volt elég a létszám a HSZ-pontokhoz, ne adj isten még a dotáció kiosztásához sem, nagyon erős negatív visszhangja van. A következő versenyre emiatt még kevesebben jönnek el, a bizalomvesztés eszkalálódik, és a helyszín elsorvad. Nem lassan, lépésről-lépésre, hanem pillanatok alatt. Erre a tendenciára a tipikus példa az, ami Kecskeméten zajlott idén januártól mostanáig. A probléma egyik forrásáról már beszéltem: nincs a toborzásra alkalmas helyszín. A probléma másik forrása pedig az, hogy minden egyes hétvégi napon verseny van Budapesten is.
A létszám szerepe
Mivel a helyi játékosállomány mindenütt csekély létszámú, a toborzás és szélesítés pedig nem megoldott, ezért a helyszínek csakis akkor tudnak működésképesek maradni, ha a fővárosi játékosokat sikerül elcsábítani ezekre az eseményekre. A kiemelt versenynapok rendszere működik. A megemelt díjalap, a kiosztott extra lapok, és a garantált létszám, mind-mind pozitív hatásúak. Mivel azonban túlkínálat van versenyből már helyben is, ezért a fővárosi játékosok egyszerűen nem fognak megmozdulni egy szimpla, nem kiemelt vidéki versenyért. (Megjegyzés: Szombathely esetében még a kiemelt versenyért sem. Egyszerűen azt mondják, hogy túl messze van, közben ugyanezek az emberek simán elmennek ennél messzebb is. Szerk.)
Miért is tennék? Igazuk van. Én se mennék le vidékre, ha van tizenöt percnyi BKV-ra egy másik verseny is, ahol ráadásul jóval magasabb a nyereményalap. Emellett még fix. HSZ-pont is jár érte. Egyszerűen minden tekintetben jobb, nívósabb az egész esemény.
Az a bizonyos utolsó szeg
Ezzel el is jutottunk a 2022-es, azaz a mostani állapothoz. A lezárások, valamint az újra indulást követően megszaporodó pesti versenyek végképp beverik az utolsó szeget is a vidéki HKK-s élet koporsójába. R.I.P.
Hogy van-e megoldás? Őszintén szólva nem tudom, a megoldást, (illetve tudom, és vázoltam is, ez azonban csak egy utópia). A mostani helyzetben a kezdeti példánkban szereplő srác, hóna alatt az megvásárolt, cipősdoboznyi gyngy-vel, meg azzal az egyetlen paklival, amit nagy nehezen összepakolt a készletéből, csak tanácstalanul álldogálhat a megyeszékhelye főterén, és jó eséllyel nem érti ezt az egészet… Úgy érzi, átverték, bepalizták ezzel a játékkal. Jobb esetben csak a polcra teszi fel a „gyűjteményét“, rosszabb esetben azonban beledobja a legközelebbi kukába, és köszöni szépen a meg sem kapott lehetőséget.
Tudom, hogy soha ilyen jól még nem ment a HKK. Ha jobban megnézzük, soha ilyen szuper még nem volt a versenyjáték. A Kísértetjárás zén rekord sebességgel fogyott el. Egyre több a gyűjtő, ezzel együtt egyre több a webbolt is. Rekord áron mennek el a régi, használt lapok a liciten, ahogy jelentős piaca lett az eredeti képeknek is…
…és sajnos soha ennyi vidéki verseny nem volt még, ahol csak lézengenek a csalódott, kiábrándult játékosok.
Vitaindító? Igen!
A cikket elsősorban vitaindítónak szántam, hátha jönnek olyan használható ötletek, olyan segítség máshonnan, amire mi nem gondoltunk, s amit fel tudunk használni a jövőben. A lehetőség, hogy hozzáírjatok ehhez a cikkhez számunkra – vidéki versenyszervezők számára – most kívánatos. Sőt, szeretném, ha minél többen írnátok hozzá a kommentet.
