Egy régi barát…

avagy Miből lesz a cserebogár? (Vida Ákos)

by Robi

A Bíborhold számomra egy meghatározó újság volt, sosem titkoltam, hogy már a csatorna megalakításakor az volt a célom, hogy valamikor az elődje nyomdokába lépjen. Éppen ezért időről-időre egyéb tartalmakkal is jelentkezem. Ez is egy ilyen cikk lesz. Szerintem érdemes elolvasni.

Többször meséltem már, hogy én az RPG-sek világából jöttem. Ennek a története nagyon-nagyon régi… Egyik húsvétra szüleimtől megkaptam John Caldwell: A Káosz szava című könyvét. Tudták, hogy szeretek olvasni, de sem ők, sem én nem tudtam milyen könyvet tartok a kezemben. Belelapoztam, még aznap elkezdtem olvasni, s teljesen magával ragadott, megfertőzött. Elkezdtem keresni a hasonló könyveket. Hamar ráakadtam a lapozgatós könyvekre, s innen kezdve teljesen elvarázsoltak azok történetek, amelyet az én döntéseimtől függenek. Már nem is emlékszem, hogy hol olvastam először a Túlélők Földjéről, s arra sem miként került hozzám a szabálykönyv, de azt tudom, hogy mire kitaláltam, hogy milyen karakterrel szeretnék játszani, addigra 3-szor oda-vissza kiolvastam. (Erről talán majd egyszer írok egy bejegyzést.). A középiskolai kollégiumban találkoztam egy pár magasabb évfolyamra járó sráccal, akik az AD&D második kiadásával játszottak. Hamar megbarátkoztam velük, s onnantól nem volt visszaút. 1995-ben elkezdtem gyűjteni a HKK-t is, de mivel versenyek a környéken nem igen voltak – szerepjátékokat pedig heti több alkalommal játszottunk – ezért valahol a Chara-din visszatér kiegészítő környékén eladtam az egész gyűjteményt.

S hogy ez hogyan is jön a cikkhez? Hát úgy, hogy ezen keresztül ismerkedtem meg a bejegyzést ihlető barátommal. Ugyanis évekkel később egy szekszárdi barátom Tatabányára költözött, s mivel akkoriban kezdtem a filmiparban tevékenykedni kisegített, nála laktam a forgatási időszakban. Sokszor játszottunk s így ismertem meg az ottani barátait, köztük akkor még egy nagyon fiatal rocker srácot, Vida Ákos-t, akivel emlékszem, először egy kocsmában futottunk össze. Mivel Ákos is élénken érdeklődött a szerepjátékok iránt, hamar hozzánk csapódott. Nem is tudom, hogy mostanában játszik-e még? Ebben az időszakban lettünk barátok. Ennek köszönhető, hogy évekkel később, amikor még hektikusak voltak a munkáim lakhattam nála Pesten egy darabig. Akkoriban járt hozzánk statisztálni, ami azt jelentette, hogy folyamatos munkalehetőséghez jutott a cégünknél. Aztán ő elhelyezkedett máshol, nekem albérletem lett, így egy darabig elsodródtunk egymás mellől. Mostanában kezdtem nézegetni az Instagram oldalát, s felfedeztem, hogy fotózni kezdett, s a képei elvarázsoltak.

Arra gondoltam, hogy megosztom veletek, de nem tudtam, hogy miként illesszem a blog témájához. Csináljak interjút? Esetleg írjon magától? (Úgysem tudnám megállni, hogy ne írjam át.) Végül úgy döntöttem néhány képet kiválasztok, s beszéljenek a képei helyettünk. Nekem nagyon tetszik az egyedi látásmódja. Tehát hadd mutassam be nektek egy barátomat, aki helyett beszéljenek a képei. Ki tudja, talán egyszer szükségetek lesz egy remek fotósra, s akkor mindenképpen jusson eszetekbe az ő neve.