Hajlamos vagyok rá, ha meglátok egy A-listás színészt a főbb szerepek egyikében, hogy rákukkantsak a sorozatra. Manapság az MCU-ban felkapott nevek számítanak a lista élén állókra, így Chris Pratt is felkapott lett az utóbbi években. A magyarul Végső lista (The Terminal List) címre keresztelt alkotás főszereplője és producere is Chris Pratt volt és az Amazon kínálatában debütált. Őszintén szólva egyáltalán nem az én műfajom az akciófilm. Éppen ezért némi fenntartással kezdtem el nézni az első részt. Előzetesen nem sokat adtam volna rá, hogy az utolsó részt is kipörgetem, azonban a sztori közel sem annyira agyatlan lövöldözős film, hogy azt korábban feladjam. Így aztán megnéztem, s lássuk az ebből készült írást. Igyekszem nem spoileres lenni, azonban minimális utalás előfordulhat!
Fülszöveg
Nagyon nem szeretek fülszöveget írni, mivel nem ugyanazt látom az alkotásokban, amit a legtöbben. Így maradjunk annál a nézőpontnál, amit az alkotás elsődlegesen el akar mondani. Chris Pratt egy kipróbált katona, aki egy igazi katona család sarja. Élete apja hírnevével való versenyzéssel telt, így a sorozat elején már őrnagyként egy kommandó egység parancsnoka. Épp egy bevetésen vannak a Közel-Keleten, ahol egy terrorista vezért szándékoznak kézre keríteni, azonban beüt a krach. Ami rosszul sülhet el, az balul is üt ki, így aztán az osztag 2 ember kivételével odaveszik. Maga a parancsnok is megsérül, egy robbanás következtében beveri a fejét. Kiderül, hogy a nyomozás nem éppen azt deríti ki, amire a katona emlékszik, így a fejsérülés miatt szabadságra küldik.
A hazautazás során gyanúsan gyorsan öngyilkosságba menekül a másik túlélő katona, amelynek a körülményei szemet szúrnak James Reece őrnagynak is. A többiek temetése után elkezdődik a rehabilitációja. Az MR vizsgálat alatt megtámadják, megölik az orvosokat, s hiába siet haza, otthon már csak a legyilkolt gyermekét és feleségét találja. Ez a történet gyújtópontja, hiszen a protagonista addigi élete ezzel teljesen széthullik.
Ami tetszett
Ami benn tartott a sorozatban az a technikai megvalósítás. Már az osztag halála utáni nyomozásnál feltűnt, hogy az őrnagy által elmondottak (amelyek egyébként megfelelnek annak, amit az elején képen mi is láttunk) eltérnek a nyomozás bizonyítékaitól.
Szeretem az olyan alkotásokat, amelyben nem lehet eldönteni, hogy amit látunk a főhős szemén át az a valóság, vagy csak egy rosszul rögzült emlék. Ebben zseniális volt Todd Phillips alkotás a 2019-es Joker című film. Itt ember legyen a talpán aki megmondja, hogy mi az álom és mi a valóság. Nos itt is hasonlót kapunk. A főhősnek baj van a fejével, mert beverte (biztos, hogy csak azért?), így hiába emlékszik arra, hogy mi történt, már a nyomozás során kiderül, hogy a rádióforgalmazás (a saját mondatai) is mást mondanak, mint amire ő emlékszik. Ez a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy mi történt elég sokáig meg is marad. Talán a harmadik részben kapunk először bizonyítékot arra, hogy az őrnagynak is lehet némi igazsága.
Antagonisták és szereplők
A másik tetszetős motívum az antagnista, azaz antagonisták szerepe. Sosem tudhatjuk, hogy ki vagyis kik állnak az események mögött. Kormányzati összeesküvés? Nagyvállalati érdekek? Vagy csak simán a pénz? Ezzel nagyon jól játszik a sorozat. Ahogy azzal is, hogy egy olyasvalaki, aki rosszul emlékszik dolgokra vajon kiben bízhat? Végig fennmarad az a kérdés, hogy ki a barát, ki az ellenség. S a készítők ügyesen mozgatják a szövetségeseket is, így a néző sem tudja, hogy ki, kivel van. Constance Wu és Taylor Kitsch (névről én sem tudnék semmit róla, az arca azonban ismerős volt azonnal) nagyon jól teljesítenek a mellékszerepekben. Mellettük hozza a kötelezőt Jeanne Tripleorn és Jai Courtney. Ez utóbbi színésznek sikerült nagyon eltalálni a karakterét. Annyira tenyérbemászó, undorító karaktert játszik, akinek a haláláért szinte szurkol a néző. A színész is láthatóan élvezte ezt a figurát.
A karakterek jól vannak felépítve. Igazából jól érthető mindenkinek a motivációja, s a szerepe. Némely antagonista képe is meglepően árnyalt, s emiatt az ő szerepük sem merül ki szimpla gonoszkodásban. (Mondjuk Jai Courtney karaktere tényleg tenyérbemászó.) Nekem a segítő kaakterek ábrázolása is tetszett. Tudom mostanában az amerikai filmekben mindig kell egy más rasszba tartozó színész, azonban Constance Wu karakterének nagyon jó hátteret kerekítettek.
Mi az,a mi nem tetszett
Bármennyire is jól van megbolondítva a sztoriszál az emlékek összegubancolódásával azért a film nem hazudtolja meg önmagát, mégis csak egy akció film. A megoldás többnyire a késekben, a pisztolyokban, puskákban, robbanószerekben van. S hát ez eléggé kiszámíthatóvá teszi. Ez a szál egyáltalán nincs is túlgondolva. Ha egy katona kap egy kalapácsot, akkor minden problémát szegnek néz. Így aztán ebben a tekintetben nem fogunk meglepődni a megoldásokon.
S azon sem, hogy nincs az a mennyiségű ellenfél, amin egy jól kiképzett kommandós ne gázolna át. Ez nekem a 80-as évek Schwarzenegger, Stallone és Michael Dudkoff féle Amerikai ninja filmeket juttatta eszembe. Itt a főhős egy egész sereggel is képes volt nemcsak szembenézni, hanem végezni is. Eközben természetesen saját maga apró karcolásokkal megúszta. Nos ez is végigkíséri a sorozatot, így aki efféle realitásra vágyik az ebben nem fogja megtalálni. Mellékesen megjegyezném, hogy a bűnüldöző szervek sem annyira ostobák, mint azt a sorozat beállítja.
Értékelés
A film mindenképpen egy üdítő színfolt a szuperhősök által megszált film és sorozatdömpingben. Érdemes vele próbát tenni azoknak is, akik alapból nem szeretik az agyatlan lövöldözős filmeket. A történet kiegyensúlyozott, érthető, s koherens is. Van antagonista, akinek a célja a hátteréből következik, bár nagy megoldásokra nem szabad számítani. Akik ellenben szeretik a katonai akciókat, illetve a minden esetben erőszakba torkolló megoldásokat, azok bátran kezdjenek bele, nem fognak csalódni. Legfeljebb a végkimenetelben. Ja nem, abban sem nagyon. Elvégre, nem szabad elvágni a folytatás lehetőségét. Ha valami sikeres lesz, mindig opció a folytatás lehetősége.
