Már nem is emlékszem melyik volt az első olyan Soltis tábor Vönöckön, melynek a táborzáró rendezvényén részt vettem. Eleinte csak a gyermektáborban, majd a gyermek 14 éves kora után a felnőtt rendezvényeken vettünk részt. Az idén már XXV. alkalommal rendezte meg ezt az eseményt a celldömölki Soltis Lajos színház. S engem évről-évre érdekelt, hogy az ifjú színészpalántákból mit képesek kihozni a szervezők.
Korábban mind a Vaskarika, mind pedig a Vas Népe Online írt az eseményről. (A VAOL oldalához nem kívánok linket illeszteni, mert az ott dolgozó „kollégák” letiltottak az oldalról. Így nem tudom kommentálni az amúgy nem túl magasröptű cikkeiket.) Azonban a Vaskarika cikket ajánlom figyelmetekbe. Ide is elsősorban a fiam miatt mentem, azonban észrevettem, hogy lassan nem tudok már úgy elmenni egy rendezvényre, hogy ott ne dolgozzak. Itt is készült egy videós anyag, melyen mindhárom csoport előadásáról.
Arany János – Családi kör (Mozgásszínház)
Nem meglepő a mozgásszínházi előadás, hiszen a Soltis Lajos Színház színészei közül többen ezen a szakirányon végeztek. Ennek tudatában nem volt meglepő, hogy az idei évben is volt egy ilyen jellegű előadás. Az alkotói közösség ezúttal Arany János híres versét értelmezték át. A színészek mozgásukkal megidézték a történetet, miközben a verset lassan elszavalták a színészek. Volt benne zenei betét dorombbal és gitárral. Mindkettő hangszer közel áll hozzám (gitárom van nekem is), a doromb pedig magyar népi hangszer. A fiatalok kiválóak voltak a vers eljátszásában, s egyes mozzanatok mosolyt is csaltak az arcomra.
Azonban számomra volt az előadásban egy apróság, ami nem tetszett. A művet a szabadban mutatták be, amivel semmi baj nem volt. Azonban a színészek bejárták a vönöczki kastély hátsó udvarának egy nagyobb részét. Amit nem igazán éreztem jónak, hogy a közönségnek követnie kellett a színészeket. Engem ez a momentum óhatatlanul kiszakított az előadásból. A darab számomra a felvett anyag vágásakor állt össze teljesen. Ott a helyszínen kevéssé éreztem át az egészet. Utólag úgy érzem, hogy ebben az esetben a folytonos helyszínváltást elengedtem volna.
Iskolai történetek (dráma)
Mivel nem adtak címet az egyes előadásoknak, így én ezt a darabot a fenti címmel láttam el. Bevallom én még sosem láttam drámai elemekkel átszőtt történetet a társulat tagjainak előadásában. (Ennek azért örültem különösen, mert van a fejemben több történet, amelyek ha „kitörnek onnan” könnyen lehet, hogy itt keresnek lehetőséget először.) A második csapat előadását az ifjak írták. A technikai megoldásokat, vágásokat is ők szerkesztették az előadáshoz. Nyilván kedves emlékeket idézett az előadás első fele is, azonban a vége különösen jól sikerült. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy rám ez a történetet hatott leginkább. Amúgy is melankólikus, a drámákhoz vonzódó embernek tartom magam. Így aztán a szememben egy drámai alkotás mindenképpen előnyt élvez a komédiával szemben.
„Szem nem marad szárazon!” – mondták már az előadás előtt a táborozók, mivel a főpróbán közülük is többeket megérintett a téma. Nem gondoltam volna, hogy ennyire erősre sikerül az egész. Egyszerűen sokkal könnyedebb hangvétellel indított az alkotás, mint ami végül kibontakozott belőle. A végén, mikor egyenként kiálltak a fiatal színészpalánták, s elmondták belső félelmeiket, nos az adott elgondolkodni valót mindenkinek. Őszintén szólva az előadás hatása alatt maradtam még a harmadik felvétel készítése közben is. A közönség soraiban ülő hozzátartozók közül többen úgy álltak fel, hogy a szemükben könny csillogott. Bevallom kíváncsi lettem volna az én gyermekem ilyen gondolataira is…
Gyermekek és felnőttek (komédia)
A Soltis tábor három előadása közül ezen nevettünk a legtöbbet. Ha a második megterhelőnek tűnt, akkor ez ahhoz képest felszabadultnak. Ebben már megjelent a mozgásszínház. A háttérben sokszor feltűnt 1-1 szereplő, aki nem a darabot játszotta, hanem mozgásával varázsolta élőbbé a mondanivalót. Ez a darab is komoly témát feszegetett, azonban sokkal fogyaszthatóbb és viccesebb formában, ami a legtöbb embernek fogyaszthatóbb. Ebben a csoportban voltak a legidősebb táborozók (volt köztük színházi társulati tag is), így a tapasztalat okán ez volt a leghosszabb a három produkció közül. Ha a második hangulata nem hatott volna rám olyan erősen, akkor minden bizonnyal ezt tartottam volna a legjobbnak.
Nálam a dráma „nyert„. Írom ezt úgy, hogy nem volt verseny a darabok közt. Igazából mindhárom produkcióval a közönség lett gazdagabb. Minden felkészítőt dícséret illet, mivel komplex és fogyasztható előadásokat hoztak össze a táborozókkal. Szeretem ezt a programot, s mivel a gyermekem szereti ezt a közösséget, valószínűleg a jövőben is lesz lehetőségem jelen lenni a táborzáró előadásokon.
Táborzárás
S hogy a csoportok közt a megmérettetés gondolata fel se merüljön, így a táborzárón a Soltis szervezők a Harry Potter film zenéjére mindenkit a varázslatos közösségükbe választottak, melyhez pálcát adtak minden kis varázsló… ööö színészpalánta kezébe. Ezáltal lett minden táborlakó új otthona a vönöcki kastély, melybe a következő évben újra „hazatérhetnek„.
